A Facebookról hoztam: A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott:

„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: ”Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”

És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor.

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak.
Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában
epekedve nézte a zöldbabot.

Egy házaspár, a 25. házassági évfordulóján elment Angliába, hogy vegyenek valami szépet. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.

A férj megkérdezte az eladót:

- “Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.”

A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:

- “Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.

Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen, tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé.

Ne nézz vissza haraggal, se előre félelemmel, inkább tekints körül józanul!

                                  (James Thurber)

Napóleon oroszországi hadjárata idején a francia csapatok épp a sokadik kisváros közepén harcoltak, amikor a császár véletlenül elszakadt embereitől. Egy kozákosztag észrevette őt, és üldözőbe vették a kanyargós sikátorokban. Bonaparte futott, hogy mentse az életét, és egy félreeső közben szűcsműhelyre bukkant. Zihálva lépett be a tenyérnyi helyiségbe, és könyörögni kezdett a mesternek:

- Segítsen rajtam, bújtasson el!