Freddie Mercury


Freddie Mercury (eredetileg Farrokh Bulsara) (1946. szeptember 5. – 1991. november 24.) a Queen együttes énekese, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárja, és legsikeresebb elõadója volt. 1971 és 1991 között világhírnévre és vagyonra tett szert, mint az együttes tagja, és 1985-tõl sikeres szólókarriert is folytatott. Olyan híres Queen slágerek fûzõdnek a nevéhez, mint a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions és a Crazy Little Thing Called Love. 1991-ben AIDS betegségbõl származó szövõdmények okozták halálát, ami ráirányította a figyelmet erre a betegségre, és az AIDS-es betegek társadalomból való kirekesztettségére.

Származás

A rajongók között gyakran tapasztalható Freddie nemzeti eredetére vonatkozó zavar. Többen úgy vélik, hogy Freddie kaukázusi angol és perzsa õsökkel rendelkezik, vagy csak perzsa, iráni származással. A valóság azonban az, hogy számos zoroasztriánus perzsa menekült el Perzsiából a muszlim invázió elõl, és telepedett le Indiában, és több száz év alatt a helyi lakosságba asszimilálódtak. Freddie születési anyakönyve indiaiként hivatkozik rá.

Életrajz

Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülõk gyermekeként. Szülei Bomi és Jer Bulsara Zanzibárba vándoroltak ki azért, hogy apja megtarthassa pénztárosi munkáját a Brit Kolóniai Hivatalban. Nõvérét Kashmirának hívják.

Tanulmányait a Panchgani-i (Satara) (Bombay melletti) St. Peter's boarding school-ban kezdte, ahol elõször lépett nyilvánosság elé a The Hectics nevû együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High School-ban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elõl Angliába menekült.

Miközben már a Wreckage nevû együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélõ Roger Taylorral és Brian May-jel. Mikor azok együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata.

A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetõsen kicsapongó életet. Mindkét végérõl és középrõl is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partykat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülõt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette õket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgõt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserû történeteket dalaiban örökítette meg. Elsõ szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfûtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthetõ.

Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett.

1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona címû daluk a közelgõ spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló címû operalemezükön Freddie Mercury méltó tenorpartnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.

1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság elõtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori party-sztár visszahúzódó fõnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 õszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.

1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved. A háza elõtt fotósok és operatõrök százai gyûltek össze – a tömeget a rendõrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal késõbb, zárt körû zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tõle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye.

Hatások

Akik befolyásolták:
Freddie gyermekkorában szülei sok indiai zenét hallgattak, korai befolyásolóinak egyike az indiai playback énekes, Lata Mangeshkar. Angliába érkezése után nagy rajongója lett a Beatlesnek, a Led Zeppelinnek, és Jimi Hendrixnek. Ez utóbbi nagyban befolyásolta a színpadi stílusát is. Egy 1975-ös interjún ezt nyilatkozta róla: „Jimi Hendrixnek nagy jelentõsége van. Õ a példaképem. A színpadon ötvöz mindent, ami egy rocksztár egész munkájában benne van. Nem lehet máshoz hasonlítani õt. Akár megvan benned a varázs, akár nincs. Nem tudod elérni a szintjét. Senki sem veheti át a helyét”. Rajongója volt még Liza Minellinek is, 1975-ben így nyilatkozott róla:„Liza egy igazi tehetség. Van energiája és kitartása, és ezt át tudja adni a színpadon, az pedig, ahogyan eladja magát a közönségnek, annak nagy hatása van. Sokat lehet tanulni tõle”.

Akiket befolyásolt:
Szólóban kevesebb zenészre volt hatással, mint a Queen együttessel összességében. Ami leginkább hatással volt másokra, az a színpadi teljesítménye és extravagáns viselkedése volt. Az 1980-as évekre már nyílt titok volt biszexuális volta, és ennek vélt, vagy valós hatása zenéjére és megjelenésére számos más meleg zenei elõadót befolyásolt, mint George Michael, Boy George (Culture Club), Rob Halford (Judas Priest) és a Frankie Goes to Hollywood zenekar.

Színpadi jelenléte számos stadion rocker elõadót inspirált. Axl Rose egy 1992-es budapesti koncerten például Freddie emléke elõtt tisztelegve elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt címû magyar népdalt. Kurt Cobain, a Nirvana frontembere búcsúlevelében Mercury elõadói tehetségét méltatta: "... Például amikor a színpadon vagyunk, a fények kialszanak és elkezdõdik a tömeg mániákus örvénylése, ez nem hat már úgy rám, ahogy Freddie Mercury-ra hatott, aki szeretni tûnt és elmerülni a tömeg szeretetében és csodálatában, amit én abszolút csodálok és irigylek."

Megítélése

A BBC társaság 100 Greatest Britons listáján az 58. helyre jutott, bár nem volt tõsgyökeres angol.
Az Ericcson cég mobiltelefonos szavazásán 66 ország több mint százezer szavazója a We Are the Champions címû Queen dalt jelölte meg a legnépszerûbb dalnak.
A BBC Radio „A 20. század legjobb angol énekhangja” szavazáson a tizedik helyet érte el. A listán õ volt a legmagasabb helyezésû hard rock énekes.

Zenei stílusa

Mercury a Queen együttes zeneiségének egyik fõ alakítója volt, olyan stílusbeli alapmûveket szerzett, mint a progresszív rock Bohemian Rhapsody, a gospel Somebody to Love, a stadion rock We Are the Champions, a lírai It's a Hard Life, vagy a speed metal Princes of the Universe. A Greatest Hits válogatáslemezen szereplõ dalok több mint felét õ írta. Többnyire zongorán szerezte a mûveit, de volt kivétel is, például a Crazy Little Thing Called Love, melynek kedvéért pár akkordot megtanult akusztikus gitáron játszani.

Kifejezetten kedvelte a vaudeville zenéket, a Queen korai korszakában nem egy ilyen dalt írt (Killer Queen, Bring Back That Leroy Brown).

Larry Lurex

1973-ban, a legelsõ Queen album megjelenése elõtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music címû Beach Boys feldolgozást. A névhasonlóság Gary Glitteréhez nem véletlen, a dal az akkoriban már divatjamúlt glitter rock hagyományokat elevenítette fel. A kislemez bukás volt, bár napjainkban gyûjtõk körében nagy értéknek örvend egy-egy eredeti példány.