"Legyen szíved, mely sosem válik kővé,
legyen kedved, mely sosem gyullad haragra,
és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."
(Charles Dickens)

Válasz

„Fogadj el mindenkit. Úgy ahogy van. A sérült, beteg embert is, mert ember ő is. Nem egy másik bolygóról érkezett, hanem veled együtt ő is erre a földre született. Hidd el: a helyzetük nekik sem öröm, de ha szeretettel viszonyulsz hozzájuk, az külön öröm. Mindent tudnak, amit te. Ne gondold, hogy nem. Esznek, isznak, olvasnak, írnak, tanulnak, sétálnak, kirándulnak, mosolyognak, barátokkal találkoznak, s mint oly sokan közületek, ők is a tükör előtt szépítkeznek. Nem azt kérik, hogy sajnáld őket, hanem, hogy emberként kezeld és lásd őket. Olyan embereknek, akik tudnak szeretni, nagyokat nevetni és szívből ölelni. De tudják azt is mi az a fájdalom, hisz sokszor gördül le könnycsepp az arcukon. Sokkal többször, mint neked, mert nem élhetnek teljes életet. De te teljessé teheted, csak adj nekik egy kis szeretetet. Adhatsz nagyot is, vagy amennyi van, a lényeg, hogy fogadj el mindenkit, úgy ahogy van…” (Lippai Marianna)

Válasz

Ezek a szavak Anthony Hopkins színésztől származnak:
Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek.
Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és egyben a legfontosabb is lesz.
Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyan emberekkel, akik nem akarnak megváltozni.
Ne jelenj meg olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted.
Tudom, hogy az ösztönöd azt súgja, hogy tegyél meg mindent, hogy elnyerd a körülötted lévők megbecsülését, de ez egy impulzus, amely ellopja az idődet, energiádat, mentális és fizikai
Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre.
Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változtatnod, aki vagy, hanem azt, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy veled legyenek.
Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok az emberek, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy továbbra is felajánlod nekik az energiádat és az életed.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és nem mindenki neked való.
Ez teszi olyan különlegessé, amikor olyan embereket találsz, akikhez barátság vagy szerelem passzol.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad azt, ami nem az.
Több milliárd ember él ezen a bolygón, és közülük sokat találsz a te érdeklődési és elkötelezettségi szinteden.
Talán, ha abbahagyod a megjelenést, nem fognak keresni.
Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér.
Lehet, hogy ha abbahagyod az sms-ezést, a telefonod hetekig sötét marad.
Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt, hogy az egyetlen dolog, ami megtartotta, az az energia, amit csak te adtál, hogy megtartsd.
Ez nem szerelem, ez ragaszkodás.
Esélyt ad azoknak, akik nem érdemlik meg!
Sokkal többet érdemelsz.
A legértékesebb dolog, amid van az életedben, az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott.
Azok az emberek és dolgok, akiknek az időd és az energiád adod, meghatározzák a létezésed.
Amikor erre rájössz, kezded megérteni, miért vagy olyan szorongó, amikor olyan emberekkel, tevékenységekkel vagy terekkel töltesz időt, amelyek nem illenek hozzád, és nem kellene a közeledben lenniük.
Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és mindenkiért tehetsz magadért, az, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékké, melybe csak veled "kompatibilis" emberek engednek.
Senkit sem vagy felelős azért, hogy megments.
Nem a te felelősséged meggyőzni őket a fejlődésről.
Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és nekik add az életed!
Megérdemled az igazi barátságokat, az igaz elkötelezettségeket és a teljes szeretetet egészséges, virágzó emberekkel.
Ha úgy döntesz, hogy eltávolodsz az ártalmas emberektől, megadja neked a megérdemelt szeretetet, megbecsülést, boldogságot és védelmet.

Válasz

"Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:
“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.
Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.
Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.
**Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”**
Nem értettem, s ezért még hozzátette:
“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!
Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem!
Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!
És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”
(Müller Péter)

Válasz

“Azért élünk, hogy adjunk, és adjunk, és adjunk. Aztán azért, hogy visszakapjuk, amit adtunk. Azért élünk, hogy szeressünk, és szeressenek. Sokan későn, vagy soha nem találnak rá az élet ezen egyszerű, és tiszta magyarázatára.
Azért élünk, hogy megtanuljuk felismerni: minden a szeretetben történik. Mert csak szeretet van. Lehet két fele, két oldala, és száz színe, száz hangja, száz arca. Ez csupán azt jelenti: a Szeretet nagy. Benne él a bizonyosság, és benne a keresés. Benne él a hit, és benne a kételkedés.
Azért élünk, hogy megtanuljunk hinni a szeretetben. És amiben hiszel, az élni kezd benned. Amikor ez megtörténik, látni fogsz a szíveddel, hallani fogsz a szíveddel, érezni fogsz a szíveddel. Ezért jöttél.”
Tatiosz

Válasz

Minden, ami létezik, benned él,
A föld, a csillagok, az óceán.
Te is benne élsz a fák leveleiben,
A madarak dalában.
Ott vagy minden emberben,
A szél suttogásában.
Hát szeresd.
Hiszen ha őket szereted,
Magadat szereted.
Kalimonasz

Válasz

"Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság."

(Marcus Aurelius)

Válasz

KALIMONASZ – Akkor szeretsz jól
Akiket rád bízott az Ég, engedd repülni. Ajtód ne falazd be előttük, hogy szárnyai mindkét irányba nyílhassanak. Ablakod tárd szélesre, hogy mindig láthassák a világot. És egész életedben kísérd őket a szíveddel.
Akkor szeretsz jól, ha nem is tudsz róla, hogy szeretsz. A földbéli szeretet csupa kívánság. De ezt nem tarthatjuk többre az emberi akaratnál.
Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy ami neked gondot jelent, azok a gondok másokat is kísértenek.
Akkor szeretsz jól, ha nem kérdezel, hanem vársz, hogy akarnak-e szólni, és ha mégis kérdeztél, nem követeled a választ.
Akkor szeretsz jól, ha tudsz hallgatni. Hallgatni, amikor ha szólnál, bántanál vele. És hallgatni, amikor a csönd szebb a szónál, amit kimondanál.
Akkor szeretsz jól, ha meghallgatsz másokat, és nem csupán a füleddel hallod a hangok zenéjét, hanem a szíved is érti a szavak mély muzsikáját.
Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy nem kell mindent a szívedre venni.
Akiket rád bízott az Ég, azoknak a lelkedben bocsáss meg, mielőtt ezt kérték volna.
Akiket nem ismersz közelről, azokra nincs okod neheztelni.
Akkor szeretsz jól, ha tudod, hogy mindenkinek sok munkája van a szeretettel. Értsd meg az embereket – ennyi elég is lesz.
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna

Válasz

A négyféle tiszteletet
1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.
2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.
3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.
4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.
J. W. Goethe

Válasz

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első: ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta: ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy kislány. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. ÉN VAGYOK A REMÉNY!

Válasz