Forrás:http://kertlap.hu/leander/

Hogy mi köti egymáshoz a Neptunusz legkülső holdját és a leandert? Hát Néreusz a “tengeri öreg”, a vizek görög istene és lányai a hableányok, a Nereidák. A növény tudományos neve ugyanis Nerium oleander, a Neptunusz harmadik legnagyobb holdjáé pedig Nereid.

Rendszertanilag a növénykémiai és gyógyászati szempontból talán egyik legfontosabb családba, a meténgfélék (Apocynaceae) közé tartozik. A meténgfélék családjába mintegy 200 nemzetség és 2000 faj tartozik. Zömmel bokrok, fák, esetenként gyógynövények tartoznak ide. A család a trópusokon képviselteti magát a legtöbb fajjal, de Magyarországon is vannak őshonos képviselői, többek között kedvelt évelő dísznövényünk, a télizöld meténg (Vinca minor).

Az ókorban patkány és tetű irtására is használták főzetét, ám kellemetlenséget is okozott a történelem során, amikor légiósok tömegei betegedtek meg, mert ebédjüket leánder-ágból készített nyárson sütötték meg.

Ez a növény még a középkorban került hazánkba és szinte határtalan tűrőképessége, szép, illatos virágai miatt gyorsan elterjedt az egész országban.

Kompakt megjelenésű bokor, sikeresen formára metszhető, fácskává nevelhető. Koronaformája kör vagy váza alakú. Imponáló örökzöld levelei átellenesen állnak, lándzsa alakúak. Vörös, rózsaszín, fehér vagy sárga, egyszerű vagy dupla virágai kellemes illatúak. A növény hosszan virágzik.

A leander vízzel való kapcsolata akkor válik egyértelművé, ha megismerjük eredeti élőhelyét, hiszen a mediterrán térségben patakpartokon és források környékén nő, ahol akár az 5 méteres magasságot is elérheti.

Népszerűsét és szépségét az sem csorbítja, hogy rokonaihoz hasonlóan a növény minden része igen sok biológiailag aktív anyagot -szívglükozidokat – tartalmaz, így mérgező. Ezért tartsuk távol a kisgyerekektől, és mielőbb ismertessük meg őket a növény eme tulajdonságával.

A leandert magyarul babérrózsának is nevezik. Találóan, hiszen örökzöld, hosszú, bőrnemű levelei a babéréra emlékeztetnek, míg nyár elejétől a hajtáscsúcsokon csoportosan megjelenő bogernyős virágzata szépségében méltán vetekszik a rózsáéval. Fajtától függően a virágok egyszerűek vagy teltek lehetnek. Legelterjedtebb a rózsaszínű, de van fehér, sárga, piros, mélylila, sőt, tarka színű változata is.

A leander már régóta az erkélyek, teraszok közkedvelt dísze. Régen, a falusi kertekben rossz vödrökben, dézsákban nevelték őket, és az egész nyarat a kerekeskút mellett töltötték. Úgy tűnt, a kutya se törődik velük, mégis szépen fejlődtek.

Egészséges fejlődésükhöz nekünk sem kell mást tennünk, csak figyelembe venni eredeti élőhelyük környezeti viszonyait. Gondoskodjunk tehát a megfelelő mennyiségű öntözésről, hiszen vízigényes növényről van szó. A tápanyagutánpótlást kisebb növények esetében rendszeres átültetéssel, nagyobb növényeknél tartós hatású műtrágyákkal oldhatjuk meg. Az átültetés során használjunk kissé kötöttebb virágföldeket. A leandert ne állítsuk túlságosan árnyékos helyre, hiszen fény és melegigényes növény. Ha mindezeket betartjuk, a növény egészségesen fog fejlődni az atkák és a pajzstetvek pedig messze elkerülik.

A virágbimbók még ősszel képződnek a hajtások végén, ezért tavasszal csak akkor vágjuk vissza a növényt, ha nagyon muszáj. Az idősebb növényeket ezért inkább augusztusban metsszük meg. Fiatalon a tavaszi visszavágásra azért van szükség, hogy később több elágazással rendelkező, bokrosabb növényünk legyen. A hajtásokat ekkor felére, kétharmadára kurtítsuk vissza. Ezt még annak ismeretében sem érdemes kihagyunk, ha tudjuk, hogy abban az évben kevesebbet fog virágozni.

A leander teleltetése kertes házban legtöbbször nem okoz problémát. Elég egy megfelelően hűvös, de fagymentes és világos helyet találni számukra. Mivel a leander leveleit a tél folyamán sem hullajtja le, ezért fontos, hogy a teleltetőhely világos legyen. Bár a nyári hónapokban vízigényes, a téli időszakban csak kevés vizet igényel. Semmiképp se öntözzük túl! Nem megfelelő környezetben a növények bár túlélik a telet, de egészen nyár közepéig tart, míg a tél megpróbáltatásait kiheverik. A hajtásokról lehullanak a levelek, a korona megnyúlik, formátlan lesz, esetleg a levéltetvek is megjelennek.
Igen meleg mikroklímában a szabadban is teleltethetjük, de ilyenkor tövig visszafagyhat, és tavasszal onnan hajt ki.

Ha nincs megfelelő teleltetőhelyünk, akkor felvehetjük a kapcsolatot olyan cégekkel, amelyek vállalnak bérteleltetést. A legnagyobb virágkertészetek szinte kivétel nélkül foglalkoznak vele.

Kártevőkkel leginkább akkor kell számolnunk, ha nem megfelelő körülmények között tartjuk a növényt. A kevés öntözés, a száraz levegő az atkák és a pajzstetvek barátai. Ha találkoznánk ezekkel a növénykárosítókkal, akkor permetezéssel védekezzünk ellenük. Kisebb fertőzések esetén hagyományos módszerekkel, így alkoholos-káliszappanos lemosással is védekezhetünk, míg súlyosabb esetekben speciális szerekkel kell visszaszorítanunk a kártételt.