Három fogalom, amely egy egységes fizikai valóságot alkot. Egymás 

nélkül igazából nem sokra mennének.A teret persze definiálhatjuk egyfajta helynek is, amely szükséges, hogy létezzen. Különben hol lenne mindaz, ami a 

világunkban megtalálható?

Arisztotelész, az ókor egyik legnagyobb gondolkodója a Világegyetem terét teljesen abszolútnak hitte. Szerinte a tér olyan objektív, mozdulatlan valóság, amelyet minden szubjektív megfigyelő egyformának észlel, és amelyhez a különféle elmozdulásokat kell viszonyítanunk.

Isaac Newton mozgásegyenletei már összeegyeztethetetlenek ezzel a felfogással. Newton mechanikájából egyértelműen következik, hogy a tér nem mondható abszolútnak. Ha például egy egyenletesen mozgó vonatban leejtünk egy tárgyat, akkor azt a vonaton utazók ugyanúgy látják esni, mintha a pályaudvaron ejtették volna le. Azonban a pályaudvaron álló megfigyelő számára a vonaton leeső tárgynak egészen más pályája van, mint a vonaton utazó megfigyelő számára. Vajon melyiküknek van igazuk? Mindkettőjüknek. Saját vonatkoztatási rendszerükhöz viszonyítva mérési eredményük helyes, nincs megkülönböztetett vonatkoztatási rendszer, amelyben mérve abszolút pályája van a testnek. Az egyik vonatkoztatási rendszerhez képest a másik úgy mozog, mint ahogy ő mozog a másik számára. A tér tehát nem abszolút. 

Newton törvényei minden egymáshoz képest egyenletesen transzlációs mozgást, azaz egyenletes és forgásmentes mozgást végző koordinátarendszerben érvényesek.

Egy angol fizikus, Maxwell elektrodinamikai elméletével bebizonyította, hogy az elektromágneses hullámok, így a fény is, állandó sebességgel haladnak, tekintet nélkül arra, hogy milyen vonatkoztatási rendszerből figyeljük meg őket. Ez a tétel összeegyeztethetetlen volt a fenti, ún. Galilei-féle relativitás 

elvvel.

Einstein érdeme éppen az volt, hogy e két, látszólag egymással logikailag ütköző jelenség köré tudott egy olyan elméletet építeni, amelyben a két principium megfér egymás mellett. Ez a speciális relativitáselmélet.Amikor megállapították a fény haladási sebességét (Michelson), úgy gondolták, hogy ez a sebesség a teret kitöltő "éter"-hez viszonyítva értendő. Az éter eszerint az elmélet szerint anyagi részecskékből állt volna. A probléma csak az volt, hogy a mérések szerint a fény az étert bizonyos sebességgel keresztülhasító koordinátarendszerekhez viszonyítva is állandó sebességgel mozgott.

Einstein a problémát úgy oldotta meg, hogy feladta azt az elképzelést, miszerint az idő abszolút. Ha egy test a fénysebességet megközelítő sebességgel halad, szubjektív időérzete jelentősen lelassul: órája lassabban kezd el járni. Egy 

szuperszónikus űrhajón az asztronauta csak két évet öregszik, amíg a Földön 3.6 millió év telik el! Így csökken a szubjektív sebessége is, ezért lehetséges, hogy a fény sebességét állandónak tapasztalja.A speciális relativitás elmélet egyértelműen egyesíti a teret és az időt egy közös rendszerré. A jelenségeket egy négydimenziós téridő grafikonon, a Minkovski-féle térben követi végig, amelynek három térdimenziója és egy idődimenziója van. A Minkovski-tér pontjai az események, amelyeket négy koordináta (három helykoordináta és az esemény ideje) határoznak meg.Az általános relativitás elmélete kiegészíti a speciális relativitás elméletet. Az előző minden természeti törvényre 

megfelelő leírást ad, kivéve a gravitációra. Az általános relativitáselmélet szerint a tömeg meggörbíti a teret. Az egydimenziós tér, az egyenes meggörbítve egy kört alkothat. Így a görbült egyenes, bár kerülete megadható egy véges számmal, végtelen kiterjedésű, mert körbe-körbe járva soha nem találjuk meg a végét. Görbült kétdimenziós felület például a gömb, amelynek ha kiterítjük a felszínét, egy síkot kapunk. 

Háromdimenziós teret még könnyen elképzelhetünk, de egy görbült 

háromdimenziós teret már nehezen. Annyit mindenesetre tudunk róla, hogy háromdimenziós felülete van. Az Univerzum tere ilyen háromdimenziós görbült tér. Ezt a meggörbülést a benne elhelyezkedő anyag okozza. Amikor azt mondjuk, hogy a gravitáció hat valaminek a mozgására, akkor valójában a test egyenes irányban mozog a térben, de mivel a tér meggörbült, kényszerűségből követi a görbületet, és ezért látszik külsőleg úgy, mintha máshogy mozogna. Egy ilyen görbe felületen egész mást jelent például a háromszög, a négyzet fogalma, hiszen az euklideszi geometria egyeneseit itt görbék helyettesítik. A 

görbült teret a Bolyai-Lobacsevszki geometria írja le pontosan.

Az anyag tehát megmondja a térnek, hogy milyen legyen, a tér pedig megmondja az anyagnak, hogy merre menjen.

Az általános relativitáselmélet egyik alapvető következtetése, 

hogy az órák lelassulnak nagy tömeg közelében. Egy neutroncsillag vagy fekete lyuk közelében a megfigyelő szubjektív időérzete 

egészen más, mint a földi megfigyelőé.A legújabb kvantumfizikai megfigyelésekből azt kell gondolnunk, hogy a térnek valahogy - furcsa módon - nagyon egységesnek kell lennie. A lineáris szuperpozícióban lévő részecskék, úgy tűnik, egyszerre lehetnek több helyen és "tudnak arról", hogy mi történik a tér különböző pontjain.

A tér tehát nem csak egy üres hely, az idő sem csupán egy passzív koordináta: mindketten dinamikusan változó jelenségek. Az Univerzum színházában ők ketten alkotják a színpadot, amelyen a főszereplő, az anyag fergeteges színdarabot játszik. Ki rendezte meg a darabot? A modern tudomány nem szereti azt a kifejezést, hogy "természetfeletti", ám már egyre inkább beismeri, hogy bárki is a rendező, a téren, az időn és az anyagon kívül helyezkedik el.

Forrás :Ismeretlen