Szinte közmondás, hogy a TV-híradókban csak az gyilkosság, a katasztrófák, vagy a háborúk kapnak teret, pozitív események pedig nem igazán. Simon Cohen-el, az etikus média világhírű képviselőjével beszélgettek arról, hogyan kell felelősségteljesen tájékoztatni az olvasókat és lesz e még optimista nép a magyar.

Simon Cohen az etikus média úttörője, aki valami hasonlót szeretne megvalósítani a médiában és a reklámszakmában, mint Gandhi, vagy Martin Luther King a politikában. Röviden: a karrierjét reklámszakemberként kezdő angol fiatalember élete bizonyos pontján úgy érezte a menő kocsik, a jó nők és a használhatatlan termékek munkája révén magasba szökő eladási statisztikája nem elégítik ki az igényeit és szeretné tehetségét valami magasztosabb cél szolgálatába állítani.

Ennek érdekében hozta létre a Global Tolerance nevű kommunikációs ügynökséget és járja a világot hirdetve a felelősségteljes hírközlés és a jó ügy érdekébe állítható reklám fontosságát. A PRWeek Powerbook listáján a PR szakma legbefolyásosabb személyiségeinek listáján szerepeltette 2009-ben.

Simon Cohen arról beszélt, hogyan lehetséges pozitív tartalmú hírekkel elárasztani a médiát és megoldásokat keresni a világ problémáira.

Mikor jött el az a pillanat, amikor elkezdtél elégedetlen lenni és újragondolni a munkádat, más tartalommal megtölteni azt, amit azelőtt csináltál?

Az egyetemen teológiát tanultam, és a vallási sokszínűségre szakosodtam, mert világéletemben foglalkoztatott a hit kérdése. Ezután kerültem a reklámszakmába, de hamar beleuntam abba, hogy olyan dolgokat adjak el az embereknek, amire semmi szükségük nincsen. Egy konfliktus-orientált média része voltam és egyáltalán nem boldog. Úgyhogy otthagytam a munkámat. 30 napom és 300 fontom maradt, hogy találjak magamnak új munkahelyet.

Ekkoriban jött a Global Tolerance ötlete. Mindig is lenyűgözött a média elképesztő hatalma, hogyan tud pillanatok alatt összezúzni, vagy felemelni embereket, jóból rosszat, rosszból pedig jót csinálni. 2001. szeptember 11. után például a TV-csatornák egyszerre kezdték harsogni a „muzulmán terroristák” jelszót és állandóan az ikertornyok leomlását közvetítették, ami borzalmas dolog volt természetesen, de egyszerre keltette mindannyiunkban a teljes kiszolgáltatottság és félelem érzését is.

Úgy vélem ez a hatalom egy közös, globális érdek szolgálatában is hasznosítható lenne. A célom, hogy ez a befolyás inkább a megoldás iránti remény és ne a félelem jegyében működjön. Ez a szervezet ars poeticája is, a globális tolerancia, a vallások közötti párbeszéd megteremtése. Az én tapasztalatom szerint például egyáltalán nem vesz körül annyi gyűlölet és erőszak minket, mint amit a média sugároz. Meg kellene teremteni az egyensúlyt a közvetítésben a szükséges rossz és a pozitív üzenetek tekintetében.

Nem gondolod, hogy a világ történéseinek pozitív tálalása inkább hamis illúzióba ringat? A világ tényleg tele van konfliktusokkal, háborús krízisekkel és katasztrófákkal, amikről fontos értesülnünk. Nem ez a média elsőrendű feladata?

Amikor a pozitív hírek kifejezést használom valójában a felelősségteljes hírközlésre gondolok. Arra, hogy sose tudósíts egy hírről anélkül, hogy ne vázolnál fel rá valamiféle megoldást.

Ha szimplán továbbadod az információt a problémákról, csak kérdéseket hagysz magad után. Mi lesz ezután? Hogyan lépünk tovább? Nem arról van szó, hogy mindent rózsaszínben kellene látni, de még ha vannak is gondok – és ezekből rengeteg van – akkor is létezik egy felelősségteljes módja annak, ahogy ezekről hírt adhatsz a nagyvilágnak és ezzel felkínálhatod a továbblépés, a fejlődés lehetőségét a hírfogyasztónak. A világon minden problémával foglalkozik valaki és szerintem felelőtlenség lenne ezekről az emberekről hallgatni.


Nálunk és a térségben is az elektronikus médiát ma leginkább a kereskedelmi televíziók uralják. Hogyan lehetne őket meggyőzni a felelősségteljes hírszolgáltatás fontosságáról, hiszen - nem elítélhető módon - nekik a legfontosabb a nézőszám és az erre épülő hirdetési bevételek?

Nos, ahhoz, hogy a pozitív és felelősségteljes hírközlést mások számára is vonzóvá tudd tenni és el tudd adni, először is érzékeltetned kell ennek a pozitív üzenetnek az erejét és hatalmát. Egyszerűbben fogalmazva, hogyan lesznek képesek a csatornák ezzel a módszerrel több pénzt keresni. Először is szembesíteni kell őket a tényekkel, hogy teszem azt, a magyarok 85 százaléka lenne érdekelt egy új projektben, ami a környezet védelmével foglalkozik. Ez pedig már legalább 85 százaléka az ő néző-, olvasóközönségüknek, amit már könnyedén pénzre lehet váltani hirdetési bevétel formájában.

Nekünk, az etikus média képviselőinek az egyik lehetőségünk, hogy gazdagítsuk a médiában használt szókincsünket és a kereskedelmi hirdetésekhez hasonló nyelven közvetíthessünk egy egészen más tartalmú üzenetet. Ennek alternatívája az, hogy saját médiát hozunk létre.

Ma már, ha van egy kamerád, egy mikrofonod, vagy csak egy mobiltelefonod, már médium vagy. Ott vannak a blogok, a szocweb, olyan lehetőségeink vannak, amikről azelőtt álmodni sem mertünk, hogy hallathassuk a hangunkat, és másokkal megoszthassunk értékeket, nézeteket. Ez természetesen egy lassúbb folyamat, mintha ugyanezt a tömegmédián keresztül próbálnánk elérni, de véleményem szerint ez is hihetetlenül fontos.

És mi van akkor, ha a fogyasztókat, hírolvasókat, nézőket nem érdeklik ezek a pozitív, vagy felelősséggel közvetített tartalmak?

Ha az újságokat és a kereskedelmi csatornákat nézzük, jól látszik, hogy az utóbbi időszakban a bevételeik nem hogy nem nőttek, de inkább folyamatosan csökkennek. Az újságok, a TV-csatornák mutogatnak az internetre, a média fragmentáltságára csak éppen önmagukban nem keresik a hibát.

Nem veszik észre, hogy egyre kevesebb ember igényli azt, amit közvetítenek, vagy ahogy közvetítik. Továbbra is a homokba dughatják a fejüket és mondogathatják, hogy mi csak a nézők igényeinek szeretnénk megfelelni, de előbb-utóbb szembe kell nézniük önmagukkal vagy egyszerűen kiírják magukat a piacról.

Milyen előnyöket jelent a szocweb, a Facebook, a Twitter világa az etikus média elkötelezettjei számára?

Úgy vélem nagyon fontos lehet a fogyasztók szempontjából, hogy az etikus média üzeneteit mi a kereskedelmi média hagyományos keretei között szeretnénk eladni. Tehát nem valami komikus, elvont badarságról akarunk szónokolni, hanem nagyon is komolyan vesszük a médiát és a legfontosabb eszköznek tartjuk az üzenetünk közvetítésére. Nagyon remélem, de tényleg csak remélni tudom, hogy a szakma követni fogja ezt a hozzáállást és a felelősségteljes hírközlés és hirdetés mellé áll.

Nem tudom, mennyire ismered Magyarországot, vagy Kelet-Európát, de itt a társadalom egy meglehetősen szkeptikus világlátással rendelkezik, ami többek közt az ország történelmi hátterével magyarázható. Itt is lehetséges lenne egy pozitív attitűdváltás?

Ez az első alkalom, hogy Magyarországon járok. Érdekes módon az ország szépségén kívül engem éppen az itteni emberek optimizmusa fogott meg. Persze csak pár napot töltöttem ott, és a konferencia amin részt vettem, amit kifejezetten optimista, válaszkereső tematika ural. Viszont ez az egész pont arról szól, hogy attól, hogy a dolgok úgy mentek eddig, ahogy, még nem jelenti azt, hogy ez mindig is így lesz. A jó kérdések felvetése hatalom. Akkor is, ha még nem rendelkezel rájuk válasszal. Úgy vélem tehát, hogy Magyarországnak ugyanakkora esélye van a felemelkedésre és a változásra, mint bármelyik másik országnak.

http://richpoi.com/cikkek/eletmod/az-etikus-media-uttoroje-pozitiv-hireket-a-mediaba.html