http://www.exploreronline.hu/

Szerző: Hidvégi Brigi

Földünk még manapság is számtalan titkot rejt előlünk – a régészek, tudósok naponta fedeznek fel régi-új csodákat. Cikksorozatunk az ókori világ hét legmonumentálisabb alkotását övező rejtélyek nyomába ered.

Antipatrosz neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ő volt az a föníciai krónikás, aki Kr. e. 2. században lejegyezte és a „csoda” jelzővel illette a hét legismertebb ókori építményt. Bár a remekművekből mára többnyire csak romok maradtak, történetük máig él. Úgy tartják, ahhoz, hogy jelenünket megértsük, múltunkat is meg kell ismernünk. Így hát dőljünk hátra egy percre, és figyeljünk arra, amit a régi idők mesélnek nekünk.

Az olimpiai Zeusz-szobor

Mint számos legendának, a görög Zeusz-mítoszoknak is többféle verziója létezik. A legelterjedtebb monda szerint a kezdetben hányattatott sorsú Zeusznak már születési körülményei sem voltak mesébe illőek. Apja, a rettegett Kronosz rémisztő jóslatot hallott, mely szerint egyik gyermeke végezni fog vele. Ekkor Kronosz, hogy elejét vegye a bajnak, születésük után sorban mindegyik utódját lenyelte. Felesége, Rhea, szomorúan figyelte csemetéi vesztét, míg végül cselt eszelt ki: hatodik gyereke, Zeusz helyett egy pólyába bugyolált követ adott hitvesének, a kisfiút pedig elrejtette. Zeusz felcseperedvén megesküdött, hogy elpusztítja apját. Egy italt adott Kronosznak, amitől az felöklendezte a gyermekeket. Zeusz ezután a legyőzött Kronoszt az alvilág mélyére taszította, s a görögöknek parancsba adta, hogy a diadal tiszteletére négyévente tartsanak olimpiát. A sporteseményt elsőként Kr. e. 776-ban rendezték meg. Az olimpia akkoriban nemcsak viadalok sorából, hanem vallási szertartásokból is állt. A játékok idején a háborúk szüneteltek – akármilyen véres csata is folyt éppen, a görögök egyszerűen ott hagyták ellenfeleiket, ha eljött az esemény ideje. A nagyszabású rendezvényre Ázsiából, Szíriából, Egyiptomból és Szicíliából is érkeztek résztvevők.

Kr. e. 470-ben a görögök elhatározták, hogy Olimpiában – amely Athéntől 150 kilométer távolságra fekszik – egy új templomot építenek hatalmas istenüknek. Azt szerették volna, hogy az épület a legnagyobb és egyben a legszebb szentély legyen, amelyet valaha is létrehoztak Zeusz tiszteletére. A terv véghezviteléhez rengeteg pénzre volt szükségük, de a hívők adományaiból Kr. e. 457-ben végre elkészült az impozáns templom, mely egy 1 méter magas emelvényen állt. A téglalap alakú építményt mészkőoszlopok keretezték, tetejét pedig márványlapok díszítették. Zeusz szobrát, mely a végül túlságosan eviláginak titulált templom szentségét igyekezett erősíteni, a kor leghíresebb szobrásza, Pheidiász építette.

A mű váza vasból, gipszből és fából készült, arca, keze, és lába elefántcsontból, ruhája, haja és szandálja pedig aranyból. A monumentális szobrot valószínűleg darabonként vitték be a szentélybe. Az ülő Zeusz egyes dokumentumok szerint 12, más források alapján 13 méter volt. Fején olivaágakból font koszorú hevert, egyik kezében győzelmi figurát, másikban jogart tartott, melynek a tetején sas ült. Trónját drágakövek díszítették. Az alkotás egyedülálló volt, nemcsak nagysága és szépsége, de szellemisége miatt is. Pheidiász előtt Zeuszt félelmetes, haragvó istenként ábrázolták, ám a művész megalkotta az első jóságos, és mégis tiszteletet parancsoló Zeusz-szobrot. Hívők százai zarándokoltak és áldoztak előtte, és sok uralkodó adományokat helyezett el körülötte. A műalkotás az olimpia játékok védnöke is lett: hozzá fohászkodtak erőért és győzelemért.
A legjelentősebb Zeusz-alkotás pusztulását rejtélyek övezik. Egy népszerű elképzelés szerint Caligula császár parancsára az I. században megpróbálták elszállítani, de útközben a megóvására készített állványzat leomlott, és a szobor összetört. Más források arra utalnak, hogy a Kr. u. II. évszázadban egy földrengés végzett vele, míg egyes beszámolók szerint 350-ben fosztogatók áldozata lett, de a 475-ben pusztító tűzvészre is gyanakodnak. Egy azonban bizonyos: a monumentális és egyedülálló szobor kiérdemelte a negyedik világcsoda címét.