A cséplés

Amikor befejezték az aratást, elkezdődött a mag kicséplése a kalászból. Amíg nem voltak gépek, ez kétféle módon történt: kézi cséphadaróval, vagy állati nyomtatással. Ökröket és lovakat használtak e célra a következőképpen.

Szétrakták a kévéket kör alakban úgy, hogy a kalász volt a köríven, ezen vezették körbe az állatokat, a patáikkal kinyomták, kitaposták a kalászból a szemeket. Innen van a mondás: „ A nyomtató lónak se kötik be a száját,”módja van eszegetni munka közben, mint azoknak az embereknek, akik élelmiszerrel foglalkoznak.

Mindez egy nagy ponyván történt, amin a művelet végén ottmaradt a törekkel kevert búza-, árpa-, rozsszem és a szalma. A szemet a pelyvától rostálással távolították el. A szem nehéz, a pelyva nagyon könnyű, s kiszállt a mag közül a szél hatására. A szalmára vigyáztak az állati nyomtatásnál, hogy az állatok ne törjék össze, mert a hosszúszárú szalmát a háztetők javítására használták, az aprót meg alomnak.

Később, amikor körmös traktorokat és cséplőgépeket is vásároltak a módosabb emberek, mentek sorban a gazdákhoz bérbe csépelni. A körmös traktor kereke vas volt, amin a kiálló vaskörmök a stabilitást és a nehéz talajon való közlekedést segítették elő, s a csúszást is gátolták. Először gázolajjal működtek a traktorok, amik hajtották a cséplőgépet, később nagy csipeszekkel felcsatlakoztak a villanydrótokra, és villany hajtotta a gépeket. Míg nem találták fel az elevátert ( szállítószalagot), villán adogatták fel a kévéket a cséplőgépre az etetőknek. Ez nagyon fárasztó munka volt. Anyai nagyszüleimnek, több cséplőgépük, traktoruk, eleváterük volt, amiket a kuláküldözéskor elvettek tőlük. Később nagyapámat visszavették gépésznek a saját gépeire a tsz-ben, hiszen más nem értett sem a használatukhoz, sem a javításukhoz. Gyermekkorom nyarai nagyapám mellett teltek, itthon meg apám műhelyében , ezért is érdekelt mindig jobban a férfiak munkája, hiszen módomban állt azt megfigyelni és kicsit gyakorolni, mert mindig kaptam kisebb feladatot.

Címkék: cséplés