– Ne véljétek – mondja Sallustius – hogy őseink fegyverrel nevelték volna meg a birodalmat. Otthonn a szorgalom, künn az igazság, szabad lélek a tanácskozásokban, mértékletesség gyönyörökben; ezek nevelték meg a mi birodalmunkat.

– Xerxes egy milliónyi katonái felett egy halomról büszkén eltekintvén, sirva fakadva igy szólt Artabanus előtt: száz év lefolyta után ime a roppant seregből csak egy is életben nem leszen.

– Látva Diogenes, miként csiptek el a kincstári tisztviselők egy tolvajt, ki a kincstárból egy poharat lopott, reá e megjegyzést tette: a nagy tolvajok viszik a kis tolvajt.

– Mint a borostyán, minél szorosabban öleli a fát, annál hamarábbi romlást okoz annak: ugy a világi boldogság, minél inkább hizeleg, annál jobban fojtogat és gyilkol.

– Mi különbség van a tudós és tudatlan között? e kérdésre igy felelt Plato: A mi az orvos és beteg között; Aristoteles: ami az élő és holt között; Demades: a mi az Isten és ember között.

– Sokrates e hármat kivánta az ifjaktól: elméjökben okos előrelátást, nyelvükön hallgatást, arczukon szemérmetességet.

– a rómaiak a rágalmazónak homlokára egy C betüt (calumniator első betüjét) sütötték, vagy a Tarpeji szikláról döfték le.

– Alfons szokta mondani: ugy lehet a házasság csendes és boldogitó, ha a férj süket, azaz: nem hallgatja meg neje zörgölődéseit; a nő pedig vak, azaz: nem látja meg férje másokkali nyájaskodásait.

Sokratest közhelyen valaki megrugta. Miért nem ütöd vissza? mondja neki egy a jelenvalók közől. Hát – válaszol a bölcs – ha a szamár megrug, visszarugjam-e?

 – Egykor mérgesen szidván Sokratest neje Xantippe, Sokrates kiment a házból, s nyugalmasan leült az ablak alatt. Ez a nyugodtság is bántván a zörgő asszonyt, az ablakból mosadékkal leöntötte férjét. A bölcs hidegvérrel ennyit jegyzett meg: tudtam, hogy a mennydörgés után eső is fog esni.

– Megmondották a legbölcsebb emberek: szabad ember más nincs senki, egyedül a bölcs ember. Mert mi a szabadság? Jog, ugy élni mint akarsz. De hát ki él ugy, a mint akar? egyedül ki a helyest követi, kötelességének örül, életmódja rendes, ki a törvényeknek nem félelemből, de belső meggyőződésből engedelmeskedik stb. Csak az ily bölcs ember az, kinek tesz semmit akaratlanul, fájlalva, kényszeritve, de szabadon.