Három fontos kérdés diabéteszeseknek

Lekváros kenyér egy nagy bögre tejjel - tökéletes reggelinek tűnhet. Ám egy cukorbetegnek körültekintőbben kell összeállítani az étrendjét! Ehet-e egyáltalán lekvárt, ihat-e tejet?

Miért meghatározott a cukorbetegeknek a naponta fogyasztható tej mennyisége? Miért nem jó, ha reggelire több tejet iszik a cukorbeteg? A tejben szénhidrátforrásként részben egy kettős cukor, a galaktóz, részben egy 6 szénatomos egyszerű cukor, a laktóz (tejcukor) fordul el ő. A szervezetbe jutva a galaktóz is két laktóz molekulára hasad, amely felszívódva glukózzá alakul és bekerül a véráramba. Ily módon a tej "cukortartalma" viszonylag gyorsan emel(het)i a vércukorszintet. Ha valaki egyszerre 3 dl tejet fogyaszt - deciliterenként 5 gramm cukortartalommal számolva - 15 gramm gyorsan felszívódó szénhidrátot juttat szervezetébe, ami cukorbetegekben gyorsan kialakuló és rövid idő alatt lezajló vércukor-emelkedést okoz. Mivel a korai inzulinválasz a cukorbetegség minden formájában hiányzik vagy csökkent, pótlása csak kívülről bejuttatott inzulin vagy az inzulinelválasztást serkentő gyógyszer adásával lehetséges. Ha adott étkezésen belül a gyorsan felszívódó szénhidrát hányada magas, az elfogadható mértéket meghaladó vércukorszint-emelkedés csak nagyobb gyorshatású inzulin, illetve inzulinszekréciót serkentő gyógyszer adásával kerülhető el. Mivel az adott étkezésen belül a lassan felszívódó szénhidrát hányada (döntően a kenyérfélékből, pékáruból, zöldségekből származó szénhidrátforrás) ilyenkor általában alacsonyabb, a gyorsan felszívódó szénhidrátból származó keringő glukóz viszont a beadott inzulin vagy a gyógyszeresen serkentett inzulintermelés hatására viszonylag gyorsan a szövetekbe jut, a vércukorszint leesik, a következő étkezést megelőzően hipoglikémia fordulhat elő. A cukorbetegek napi ajánlott tejfogyasztását fél literben állapították meg, s azt is több részletre elosztva javasolt elfogyasztani. Miért jobb a teljes kiőrlésű lisztből készített kenyér és pékáru a hagyományos lisztből készítettekhez képest? A teljes kiőrlésű liszt meghatározás azt jelenti, hogy az őrlemény a gabona magja mellett a héját (a korpát) is tartalmazza. Ez megnöveli a liszt rosttartalmát, részben csökkenti, részben pedig elhúzódóvá teszi a benne található szénhidrátok felszívódását. A lassúbb felszívódás a nem cukorbetegek számára is kedvezőbb, hiszen kevésbé terheli az inzulinelválasztást. A cukorbetegeknél még nagyobb a jelentősége, hiszen kisebb inzulin- vagy inzulinszekréciót serkent ő gyógyszeradag is elegendő lehet a kívántnál nagyobb vércukor-emelkedés megelőzéséhez. Az ilyen liszt ugyanúgy felhasználható az ételek sűrítéséhez, gyúrt, kelt, palacsintatészták készítéséhez, mint a hagyományos liszt. További fontos előnyként említhető a teljes kiőrlésű liszt magasabb vitamin- (elsősorban B-vitamin-) és ásványianyag-tartalma is. E kérdés kapcsán érdemes rövid kitérőt tenni az ún. durumbúzából készült lisztekre is. A meghatározás a fehérjékben és a karotinoidokban gazdagabb búzafajtákat takar. Sikérjük a hagyományos búzákéhoz képest jóval rugalmasabb, ezért tészták gyártásához különösen alkalmas. Felhasználásával tojás nélkül is jó minőségű, s ami ugyancsak nem elhanyagolható, alacsonyabb koleszterintartalmú ételek készíthet ők. A magasabb rosttartalom magyarázza az ilyen lisztből készített tészták szénhidráttartalmának elhúzódóbb jellegű felszívódását, a bekövetkező vércukor-emelkedés kisebb mértékét.