Aki az előző cikken felbátorodva egy kis kerti tó építésén gondolkodik, ebben az írásban a tóépítés technológiai alapjaival ismerkedhet meg.

Ha megtaláltuk a tökéletes helyet, tervezzük meg, mekkora tavat szeretnénk építeni, és mennyire emeljük ki a környezetből. Jelöljük ki a tó és az azt övező támfal körvonalát. A készen kapható medrek formája és mélysége adott, azon nem tudunk változtatni. Ha mélyebb a meder, lehet, hogy félig kell a földbe süllyesztenünk, és a környékét feltöltenünk, hogy jól mutasson, egy sekélyebbet jobban ki kell emelnünk az eredeti talajszintből. Ha tófóliával dolgozunk, kedvünk szerint alakíthatjuk a formát és a méreteket. Mivel kis tavat készítünk, célszerű meredekebbre alakítani az oldalakat, különben nagyon kis víztérfogatot kapunk a felülethez képest. Ez pedig a tó vizének gyors átmelegedéséhez, és vízminőségi problémákhoz vezethet.

Készíthetünk egészen kicsi és sekély tavacskát is – ezeket azonban mocsárkertként vagy madáritatóként célszerű használni, és úgy kell kialakítani, hogy nyáron hetente legalább egyszer ki tudjuk cserélni a vizét (vagyis leereszthetőre kell készíteni).

Tőzegbeton borítású dézsató

A tavak építésénél az egyik örök probléma a kilátszó „szélek” álcázása: akár műanyag tómedret, akár fóliát használunk, mindenképp természetellenes látvány a kilógó szegély. Lapos kövekkel, kavicsokkal álcázhatjuk a partszegélyt, ezek azonban könnyen odébb csúsznak – különösen, ha a madarak is felfedezik az új itatót. Az úgynevezett tőzegbeton (tőzegtartalmú dekorációs betonféleség) jó megoldás erre a problémára – természetes hatású borítást tudunk vele elérni akár a műanyag medrek oldalán is, és kiválóan alkalmas növényültető zsebek, egyéb domborzati elemek kialakítására is.

Tőzegbeton dézsató ültetőzsebekkel

A tőzegbeton keverési arányait és technológiáját saját készítésű dézsatavaink felületének kialakításához kísérleteztük ki. Kereskedelmi forgalomban ez az anyagkeverék nem kapható. Az eljárás lényege, hogy a betonban a homok egy részét tőzeggel helyettesítjük.

Egy kerti tó építése során általában a következő „szendvicset” hozzuk létre:

1. Mederépítés: a megfelelő formát kiemeljük a talajból.
2. A medret kibéleljük homokkal, geotextíliával, esetleg mindkettővel.
3. Behelyezzük a vízzáró réteget: tófóliát vagy a műanyag medret.

Talán nem egyértelmű, mi az a geotextília, és miért tesszük a fólia alá. Ez a filcszerű anyag átengedi a vizet, de az éles kövektől, gyökérdaraboktól megóvja a fóliát, és véd az alulról támadó egerek, vakondokok és egyéb állatok ellen is. Ha kertünkben laza, homokos a talaj, nincsenek benne éles kövek vagy netán sittdarabok, akkor el is tekinthetünk az alábéleléstől, vagy a geotextíliát kiválthatjuk pár centi vastag homokréteggel.

A vízzáró réteget a tófólia biztosítja. A fekete mezőgazdasági PET fólia ugyan jóval olcsóbb, mint a tófóliák, de senkinek sem javasoljuk, hogy ezzel próbáljon tavat kialakítani. Vékony anyagról van szó, ami nagyon könnyen lyukad, hasad, és csak újszerű állapotában lehet rajta begyógyítani a szakadásokat (vasalóval össze kell olvasztania foltot és a sérült részt).

A PVC-tófólia már profi kertépítő anyag, elérhető áron beszerezhető a kertészeti árudákban. Viszonylag könnyű vele dolgozni, és még évekig jól javítható, foltozható a megfelelő ragasztók és foltozóanyagok segítségével. Hátránya, hogy a gyártáskor hozzáadott lágyító anyagok lassan távoznak belőle, és az idő múlásával egyre ridegebb, merevebb lesz. Ha nem terheljük túl, és vigyázunk rá (pl. a növények ültetésekor, takarításkor könnyű felsérteni), akár 10 éven túl is jól működhet tavunk vagy mocsárkertünk alapjaként.

A legjobb választásnak egyértelműen a gumi tófóliát tartom, sajnos ez egyben a legdrágább is (bár ár-érték aránya ma már jobb, mint a PVC-fóliáké). 10-20 év múltán is jól kezelhető, ugyanolyan puha, alakítható marad, mint mikor leraktuk a tóba, és ha megsérül, évtizedek múlva is javítható.

Amikor a medret béleljük a tófóliával, simítsuk ki jól az anyagot, de ne húzzuk feszesre! Ha melegben dolgozunk, hagyjuk inkább enyhén ráncosra a fóliát, lehűlve ugyanis zsugorodhat, és szélsőséges esetben le is húzódhat a széléről a mederbe. A felesleges anyagot szedjük ráncokba, igazítsuk el, néhány kővel súlyozzuk le a széleket a parton.

Szerző: Tóth Zoltán - Aesculus Kertészet

http://www.toepites.hu/