"Nagyon köszönöm, hogy küldtek, hoztak néhányan régi képeket. Ezeket továbbra is szívesen fogadom.
A következő kérésem az lenne, hogy segítsetek régi falvédőket gyűjteni, elsősorban hímzett, vagy festett konyhai falvédőket, de bárminek örülök, ami a múltat idézi, és a közösségünk anyagát gyarapítja. Természetesen az lenne jó, ha a falvédőket összegyűjtenénk, lehetne kiállítást rendezni belőlük. Videót is készítenék róla, szívesen beépíteném a tulajdonosok nevét, fényképét, vagy mindkettőt, ez az ő döntésüktől függene.Kérlek segítsetek megőrizni a múlt szeletkéit! Köszönöm előre is!", írtam a klubtagoknak a network hírlevélben. Arra gondoltam, ezekből néhányat még megmenthetnénk az utókornak.

"A kivarrt feliratos falvédők divatja a 19. század második felétől hódított. A német nyelvterület közvetítésével először a polgári, majd a városi munkáslakások, a 20. század elejére a paraszti háztartások konyháinak is közkedvelt dísze lett. Elsődleges funkciója szerint a meszelt falat volt hivatott védeni a konyha tűzhely fölötti részén. Később díszítő szerepe vált hangsúlyossá a rajta tetszelgő, szövegszalagok közé foglalt romantikus, olykor idilli kivarrt képek, csendéletek miatt.http://www.lengyelmagyar.eu"

Ennek kapcsán látogattam meg Varga Imréné, Irma nénit és Sipőcz Lajosné, Angéla nénit, mindketten több falvédővel és sok kézimunkával rendelkeznek, amelyeket lefényképeztem, s Irma néni anyagából már videót is készítettem. Angéla és édesanyja kézimunkáinak feldolgozása folyamatban van, hamarosan befejezem és feltöltöm.

Kaptam két levelet, az egyiket ma, az előbbit pár hete, mindkettő nagyon meghatott. Két hölgy, akiknek barbacsiak az ősei, csatlakoztak az anyaggyűjtéshez.

Szalai Ilona Budapestről az alábbi falvédő fényképét küldte el nekünk egy kísérő szöveggel:

 Pintérné Éva Győrből, a következőt írta a két még beszegetlen gyönyörű kézimunka mellé:

 És íme a két szép falvédő:

 Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak, hogy elküldték, megmutatták ezeket az értékes darabokat.

Hogy miért tartom fontosnak, hogy ilyen dolgokat, mint ez a konyhai textilia megmutassunk?

Nem tudok tétlen lenni, mert ezt a mintát láttam gyerekkoromban. Nemcsak a családomban, hanem minden csornai utcai házban, a bővebb rokonságomban. Főleg a hosszú őszi, téli estéken, még a petróleum lámpa fényénél is, szőttek, fontak, varrtak, horgoltak, kötöttek, pödörtek a szorgalmas asszonykezek. Létrehoztak valamit, ami használati értékkel bírt, ami örömet okozott a készítőnek és viselőnek egyaránt. Értékes munka volt, amit megbecsült mindenki.

Segít takarítani, főzni a gyereked, vagy a férjed, vagy te segítesz neki valamilyen munkájában, mindjárt többre értékeled azt a feladatot, és őt is. Ezért lenne nagy érték, ha háztartási ismereteket és kézművességet, kézimunkát tanulnának a gyerekek és fiatal felnőttek, s persze olyan emberektől, akik szeretik a munkát, mert csak olyan emberektől jó és lehet tanulni.

Ezért becsüljük mi idősebbek a hagyományokat és a konyhai falvédőket is, amelyek egy eltünt korszak emlékei, de eszünkbe juttatnak sok kedves embert és emléket is egy tevékeny korszakból.

Nem vagyok maradi, haladok a korral, örülök az információözönnek, szeretem a számítógépet, nézek televiziót, örülök, hogy egy klikkelésre mindent meg lehet nézni az interneten, csak gyakorlatot is kellene vinni a fiatalok életébe, hogy legalább maguk körül el tudjanak egyszerű teendőket végezni. Szükség van a kézi munkára, a gyakorlatias, kreatív tudásra is. Ennek most nem látom teljesen rendjén valónak a sorsát.