A Krisztus születésének idejérűl négy dolgot olvasunk, mindenik méltó elmélkedésre.

Először: Azt mondja az Evangeliom, hogy Augustus pogány császár uralkodott és adófizetővé tette volt Zsidóországot, mikor Krisztus született. Ha Dávid, Ezechias, Josias és hasonló szent királyok idejében született volna, gondolhatta volna valaki, hogy ezeknek tekélletes jámborságok érdemére nézve jött Krisztus e világra. Maga nem a mi cselekedetünk igazságáért, hanem csak maga irgalmasságából jött hozzánk az Isten fia. Ennek felette ha szent királyok idejében született volna a Messiás, oly böcsülletes aitatossággal fogadtatott volna, mely váltságunknak végezett rendivel egybe nem férhetett, mivel alázatossággal és szenvedéssel akarta Isten végbe vinni szabadulásunkat. Bé kellett ezért teljesedni az írásoknak, hogy idegen fejedelem birodalma alatt születik, és Jesszének gyökeréből fakad Krisztus, azaz mikor minden ágai kivágatnak, és csak földben rejtett gyökere marad a Dávid nemzetségének, mikor úgy megaprósodik és elfogy a királyi nemnek méltósága, mint az Evangeliomban hallók, hogy József és Mária megfogyatkoztak vala, kik régi elejek várasában szállást sem találtak, hanem istállóba tértek. Végezetre, hogy világosban ismértetnék az Isten kegyelmessége, akkor illett Krisztusnak e földre jönni, mikor Zsidóország rabságra jutott vala, mikor a pogány császár birtoka alatt a pogányságból származott sok gonoszságok teljességgel eláradtak vala. Mert ez az Istennek irgalmassága, hogy akkor küldötte hozzánk Szent Fiát, mikor ellenségi voltunk és haragot érdemlettünk; akkor nyújtotta segedelmét, mikor emberi segítségnek reménségéből kifogyott vala a zsidóság.

Másodszor: Azt írja Szent Lukács, hogy olykor születék Krisztus, mikor a pogány császár ravóitúl mindenek béírattak, avégre, hogy személyre és értékre adót vetnének, és az Isten népét sarcoltatnák. Annak okáért írják a régi atyák, hogy mihent Krisztus született, ottan ravók lajtsromába íratott mint adózó jobbágy. És mivel a fél siclust vagy két drachmát, melyet Isten a templomra rendelt minden személytűl, a római császár maga adózására fordította volt, Krisztus urunk is öreg korában ezt az adót megfizette, mint az Evangeliom előnkbe adja. Ah, mely igazán írja Szent Lukács, hogy Augustus az egész világot béíratta! Ah, mely méltán mondja Szent Pál, hogy a kisded gyermek semmiben nem különböz a szolgátúl, mivel az Istennek örökös fia a római császár szolgáinak lajtsromába íratik.

Keresztyének, mi valánk szolgák, és kegyetlen urak szolgái valánk: a Bűnnek, Halálnak, Ördögnek rabságában valánk. De imé, az Isten fia, mihent születik, adófizetésre kötelezi magát, hogy a mi sarcunkat letegye; a császár könyvébe íratik, hogy minket az Élet könyvébe írjon.

Harmadszor: Mivel Krisztus békességet szeret, és minket is békességszeretővé akart tenni, oly üdőben született, melyben egy közönséges úrnak a birtokában lévén e világ, nagy és közönséges békesség volt. Ugyanis az égi harmat tiszta és minden szelek háborúitól csendes üdőben szokott alászállani. A szent próféták pedig nemcsak mennyei harmatnak, hanem Békesség Fejedelmének nevezték Krisztust, és azt jövendölték, hogy ő idejében a békességnek bővsége lészen. Azért az emberek kardokból szántóvasat, kopjavasból kapákat csinálnak; eltörik a kézíjakat, tüzet raknak a paizsokból. És hogy ennek a békességnek csudálatos voltát előnkbe adná Isaiás, azt írja, hogy a Krisztus országában a farkas báránnyal, a párduc gödölyével, az oroszlány borjúval együtt lakik, és egymásnak nem ártanak, mert egy kisgyermek legelteti őket. Mindezeken azt kell érteni, hogy ahol Krisztus uralkodik, békességnek kell ott lenni. Azért hallád az Evangeliomban, hogy mihent született, ottan békességet hirdettek az angyalok. Mert a Szent Pál mondása szerént Krisztus a mi békességünk, és oly fene természetű vad ember nem lehet, ki meg nem szelídül, ha szüvében Krisztus születik. Azért valahol haragtartás, gyűlölség, bosszúállás, visszavonyás vagyon, bizonyoson higgyétek, hogy ott nem született a szelíd Krisztus, hanem a háborúságszerző és -szerető Sátán uralkodik. Mert az Isten békességnek, és nem visszavonyásnak Istene. Az ő lakóhelye békesség, melyben nem részesek a gonoszok.

Negyedszer: Hideg télben, meleg ház-kívül született az Igazságnak Napja, hogy a hideg világot melegítené, hogy szenvedéssel és sanyarúsággal kezdené érettünk való fáradságit. Gyermeknek és hideg istállóban született gyermeknek, és akinek alig volt egy darab posztócskája, alkalmatlan volt a téli üdő. Mégis a hideg telet választá Krisztus születésére, hogy szenvedésen kezdené életét. Olykor születék, mikor az étszaka leghosszabb, de ugyanakkor a napok hosszabbodni, a setét étszakák rövidülni kezdének. Mert mikor a világ gonoszságának setétsége annyira nevekedett, valamennyire lehetett, akkor kezdé az Isten fia példájának és tanításának világosságával fogyatni és rövidíteni a régi setétséget. Akkor kezdé az új világosságot, az isteni tudományt nevelni és öregbíteni. Végezetre, miképpen Áron vesszeje éjjel virágozék, miképpen az Isten szekrénye éjjel veré földhöz a Dágon bálványát, miképpen az Isten angyala éjfélkor ölé meg Egyiptomnak elsőszülöttit, azonképpen setét étszakának kellő közepin jöve e világra a Mindenható Ige, mikor a pásztorok éjjeli vigyázással őriznék nyájokat.

1636