1831-dik év nyarán nehány feledhetetlen napot mulattam Sümegen Kisfaludy Sándornál, akkor még életben levő neje, Szegedi Róza társaságában. A hajlottkor tulajdona, hogy gondolatai, a jelen helyett többnyire a multon tévedeznek. Kisfaludy is feltárá előttem gazdag multját. Én áhitattal hallgatám nemzeti nyelvünk tisztes apostolát, s hiven véstem emlékembe. A szó katonai pályája kezdetéről folyt, miről következőket beszélt:

Történt, hogy nagybátyja, ha jól emlékszem, Hertelendy Mihály, a Lipót-huszár-alezredes, Erdélyből szabadsággal hazamenvén, Zalamegyében időzött: hol szokott katonás nyers hangon pörölt Kisfaludy Sándor szülőire, hogy mire a sok fiu-gyermek itt egymás hátán? alig fér már a házba; ki a nagyobbikkal a kuczikból, s akár akar, akár nem, viszi magával katonának, s embert farag belőle.

Kisfaludy Sándor, saját szavai szerint, vontatva s nagyon rosz kedvvel lépett e pályára, mert még öltözetben sem szenvedhette, ha szoritotta. És a független szabad élet eszméi már mélyebb gyökeret vertek volt ifju szivében. De engedett szülői kivánságának. Levert kedélylyel ment nagybátyja után az ezredhez. A Királyhágó tetőn az erdélyi zord havasok s a vég nélküli sivatag erdők latására megborzadott, busan tekinte vissza a magyar föld kies rónáira, áhitattal borult le az elhagyandó földre. S mint mondá, soha azután sem tudott megbarátkozni Erdély bozontos alakjával.

A hadfi Udvarhelyszéken, Etéden, egy derék székely faluba lőn beszállásolva. Egy este a fárasztó katonai gyakorlat után bágyadtan dült kemény ágyára. Gondolatai busan tévedeztek a Balaton virányos partjain, Sümeg páratlankies vidékén, s az apai ős lakon. Felzudult érzései könycseppekben törtek ki, de gondosan elrejté harczias székely gazdája elől, mert ez hasonló alkalommal az érzékenykedést katonához illetlennek nevezve, a férfiatlan módot darabosan megrótta volt.

Ezalatt felgyülekezett a falusi fiatalság, a székely szokásos fonóba. A mesemondó, az illy falusi összejövetel mulhatatlan kelléke, a tűzhelyen helyet foglalt s lelkesülten mesélt az őskor harczias, és az ujabb idők szegénylegényies jeleneteiről. De mind ez Kisfaludyra nem sokat hatott, hanem a mesélőt az ifjak pajzánsága, s a szép székely leányok kelleme mind fölebb hangolák. Kisfaludy figyelni kezd, a mese szövegét átlengő telivér székely kifejezések s a felmerült tájszavak kellemes hangzása a busongó figyelmét hovatovább föl kezdé csigázni. Végre a „rengeteg” szó, mellyet éltében most hall először, olly kellemesen csenge fülébe, hogy egyszerre felpattant s kéré a mesélőtől a „rengeteg” értelme kimagyarázását. Egészen uj, eredeti világ nyilt fel most lelke előtt. Ezután szorgalmasan eljárt a fonókba, a mesélő mellett a tűzhelyen helyet foglalt irónnal kezében, s minden ismeretlen szót gondosan feljegyzett. Tavaszra 182 uj magyar szóval gazdagodott tudvágya.

Mint Kisfaludy megvallá, a székely nép egyszerü, érzeményes magyaros költészete örök befolyással volt lantjára. S ha verseit e hatás nem is lengé át, de regéi megirásában sok lehet, a mit e kedves emléknek köszönhetünk.

Ujfalvi Sándor.