Az első szobában, mellynek ablakai az utczára néztek, s mellynek ablakai alatt, a fehér levelü nyárfák árnyában az öreg számadó juhász, s bojtárja vala látható, Súgár Mihály uram ő kegyelmének gyönyörü szép leánya olvasott abból a szent könyvből.

A szerelmes gyermek épen szent Jób történetét olvasta, midőn az ajtót az öreg számadó juhász megkopogtatá, s a tiszta szobába belépett.

– Szerencsés jó estét kivánok kegyelmednek! – vette fel a szót Ferencz gazda.

– Hasonlót kivánok! – felelte az öreg Súgár Mihály, mialatt az előtte lobogó gyertya rózsás hamvát lekoppantotta.

A kis Kata keblében ugy kopogott az a kis hús darab, mit szivnek neveznek, hogy e kopogás szinte meghallatszott abban a nagy csendességben, melly egy pillanatra a szobában eláradott.

Az öreg számadójuhász megpödörte ősz bajuszát, deres hajszálait megigazitotta, s kevés köhögés után igy beszélt:

– Ő felsége, a legfelségesebb Isten, kinek rabszolgái földi királyok, ugy látszik, ugy rendelte: hogy nemes Súgár Katát, a vidék legártatlanabb gyöngyvirágát, megszeresse a legnemesebb szivü legény a környékben: Villám Bandi. – Ha tehát ez Istentől elrendelt szerelmet, nem kárhoztatja el kegyelmed földi jóvoltossága; áldja meg e szeretetet, s adja oda Súgár Katát Villám Bandinak, ki nélkül el fog hervadni, mint az erdő, ha az őszi szél meglegyinti. Én ismerem Bandi jószivüségét, példás tiszta erkölcsét, s jót merek állni, hogy boldoggá fogja tenni Katát, ki a boldogságot valójában megérdemli.

Az ősz házigazda szép komolysággal felelte:

– Köszönöm kegyelmed szép beszédét, mindenekfelett pedig irántunk való jó akaratják, Ferencz gazda! – Ennek rendében pedig fogadja válaszomat: Én leányomat Bandinak odaadom: mert Bandi legény a talpán; mert Bandit az én jó Katám méltán szereti; mert megveri azt az Isten, mind ezen, mind pedig a más világon, ki a szerető sziveket egymástól elszakasztja. – Kata lányom, kedves lányom! menj a pinczébe, s hozz fel egy kupa bort, abból az öreg egriből, mert ma le kell innom magamat. Kend is pikós lesz Ferencz gazda, pikós bizony, eb az inge! – Siess lányom, … siess! … siess.

A gyönyörü Kata, tántorogva lépett ki a szobából az udvarra, hol Villám Bandi várta az élet-halál ítéletet.

– Enyim leszesz-e? – susogta Bandi a megrettent leányt keblére ölelve: – nekem adott-e édes jó apád?

– Kendnek adott, kendé lettem, boldog lettem.

E szóváltás után együtt mentek a pinczébe, együtt töltötték meg a bőséges zöld kupát, s hogy mit éreztek e perczek alatt, leirni nem lehet.

Kata a bort bevitte, két kisebb fajta poharat megtöltött, s az öregeket szépen megkinálta.

Az öregek egymásra köszöntötték a poharakat, s azok illatos tartalmát hirtelen kiüritették. – Nem sokára dalolni kezdettek. Súgár Kata pedig ott beszélgetett Villám Bandival a pitvarajtóban, örömére a ragyogó és soha le nem hulló nagy csillagoknak

 Vasárnapi ujság 1861. Szerző ismeretlen