Ennek a generációnak kétségtelenül Beled comes volt még a XIII. század negyedik évtizedében is legmozgékonyabb alakja. Beled comes egyike volt azoknak a vitézi nagy uraknak, akik a királyi nap éltető sugaraiban sütkéreztek. Már 1216 táján unokaöccsével, az öreg Osli comes Osli nevű fiával együtt birtokot nyert bőkezű királyától, II. Endrétől. Az adományozások terén meggondolatlan király kénytelen volt ugyan később adományát visszavonni. Az így esett sérelem orvoslására azonban már 1220-ban a Csornától északra fekvő Barbacs és Mogyorcs (Mugurch) falvakban eső birtokkal adományozta meg őket.³ Beled comes volt az, aki pártfogásba vette fiatalabb öccsét — akinek atyja az öreg Osli comes, már inkább otthon, birtokain éldegélt — és vele együtt Halicsba is elkísérte királyát. Halicsban tanúsított érdemeikért azután 1222-ben a Csornától északra fekvő Maglócát kapták a királytól.⁴ 1233-ban már más idők jártak a magyar politika országos mezején és ekkor Beled comest már a jövő embere, az ifjú király, a későbbi IV. Béla szolgálatában találjuk, akinek ekkor fő-tárnokmestere volt.⁵ Élete azonban nem nyúlt hosszúra. 1236-ban még a Kaplony-nembeli Zéland székesfehérvári kanonok oldalán tanúskodott, de tudjuk, hogy már 1237 december 27-e előtt meghalt.⁶

Fiai Beled és János egy 1237 december 27-én kiállított oklevél szerint öt ekényi földet kaptak Vicán, ahol különben már régebben is birtokosok voltak, mert lakásuk és egyházuk volt itt.⁷ A saját birto-

    et alîa Nygwan, alio nomine Kysfalu-t említ.¹ Lehetséges azonban, hogy Barbacs és Sárkány közelsége miatt mégis csak Kisfalud egy részéről van szó és nem a távoli Ligvándról.

² Fejér, IV. 1. 147-148. lk. ^a Wenzel, XI. 158. 1.

⁴U. o.

⁵ Wenzel, I. 309. 1. - Hazai Okmánytár. V. 16. 1.

* Hazai Okmánytár. VI. 32. 1. — Karácsonyi: Magyar nemzetségek, II. 402. I.