Jedlik István 1800 január 11-én született a Komárom megyei Szimõ községben, egyszerû parasztemberek második gyermekeként. Apja Jedlik Ferenc, anyja Szabó Rozália. Édesanyjának testvére Szabó Anna, Czuczor János felesége lett.

Az õ  fiúk volt Czuczor István, Jedlik unokatestvére.
1810-ig Szimõn tanult, ahol hamarosan felismerték éles eszét és tehetségét. A helyi plébános és a falusi tanító elhatározták, hogy papot nevelnek a kis Istvánból. A szimõi évek alatt, István gyakran betért a helyi takácsmûhelybe Krajczár Sándorhoz, a falu ezermesteréhez. Krajczár olyan szövõgépet szeretett volna készíteni, amit nem kell sem kézzel, sem lábbal hajtani, magától mûködik, - az örökmozgót tekintette szövögépe hajtómûvének -. Jedlik éles eszét bizonyítja, hogy gyermekfejjel rájött, hogy a gép azért nem mozog, mert az elfogyasztott erõt semmivel sem pótolják, hiányzik az erõforrás. Azt is mondhatjuk, hogy megsejtette az energiamegmaradás törvényét.
1810-ben Nagyszombatra küldték. Itt fejezte be elemi osztályait, majd beíratták a nagyszombati bencés gimnáziumba, ahol az akkori tudományos nyelvet, a latint kezdte el tanulni.1813-ban édesapja Pozsonyba vitte, hogy a háromnyelvû városban (magyar, tót, német) németül is megtanuljon. Itt már együtt tanult unokatestvérével, Czuczor Istvánnal. Sorsuk életük során nagyon sok ponton összekapcsolódott..
1817 szeptember 10-én felvették a bencés rendbe. Ekkor elhatározta, hogy pap lesz. A papi beöltözéssel együtt, a bencés hagyományoknak megfelelõen, új nevet kapott. Chartres  egykori püspökének nevét, Aniánusz, magyarul Ányos nevet vette fel. Unokatestvére is ekkor kapta a Czuczor Gergely nevet. A novicius év letelte után Gyõrbe került, ahol két esztendõt töltött el. Itt szerette meg a matematikát.
1820-ban a pannonhalmi fõapát rendeletére visszakerült a magyarországi bencés rend legõsibb "fészkébe", Pannonhalmára.
Matematikából, fizikából, majd történelembõl és bölcseletbõl is levizsgázott, így 1822-ben doktorrá avatták. Még ugyanebben az évben (november 4-én), letette a tanári esküt. Tanári pályáját a gyõri gimnáziumban, majd Pannonhalmán folytatta.
Felszentelése (1825 szeptember 3) után ismételten Gyõrbe került, ahol fizikát, természetrajzot és mezõgazdasági ismereteket tanított. Itt együtt dolgozott unokatestvérével, aki magyar nyelvet és vallástant tanított. Sok idõt szentelt a szertár felszerelésére. Ekkor kezdett élénken érdeklõdni az elektrotechnika iránt. Elõször Õ fogalmazza meg, hogy"egy elektromágnes, egy másik elektromágnes körül forgásra képes". 1829-ben  készítette el a világ elsõ elektromotorját.
1831-ben kinevezték a pozsonyi Királyi Akadémia fizika- általános természetrajz, mezõgazdasági tanszékére. Az itt eltöltött kilenc esztendõ alatt két nagyobb utazást is tett Európában. Járt az ausztriai Linzben, ahol szövõgyárakat látogatott meg, majd a kremsmünsteri apátságban érdekes fénytani kísérleteket látott.  A vándorútján szerzett élmények jelentõsen meghatározták további munkásságát.
Ezekben az években kezdett el foglalkozni az ásványvizek mesterséges elõállításával. A pozsonyi évei alatt készítette el az elsõ szódavizet is.
  1840-ben elnyerte a pesti egyetem fizika-mechanika tanszékére kiírt pályázatot. Sajnos szertára itt is nagyon hiányosnak bizonyult. 1845-ös beadványában így panaszkodott, megindokolva a feleslegessé vált eszközök selejtezését: "... szám és név szerint meghatározott készülékek hasztalanok, fentartásukat nem érdemlik, mutogatásuk minden külföldi tudós jövevényt honunk tudományos képzettségérõl lealacsonyító elõítéletben csak megerõsítendené ..." A szertári és kísérleti eszközök fejlesztése ettõl kezdve meghatározza Jedlik egész oktatói munkásságát. Az eszközöket többnyire maga készítette, hiszen a szertár fejlsztéséhez kapott néhány száz pengõ nem tette lehetõvé, hogy gyári készülékeket vásároljon. Sokszor saját fizetésébõl kellett megelõlegeznie az alkatrészek, eszközök árát. Többek között ez is meghatározta találmányai sorsát. Ugyanis addig nem vezethette be az általa kifejlesztett eszközöket az egyetem leltárkönyvébe,amíg a megelõlegezett összeget az egyetem ki nem egyenlítette. Elõfordult, hogy évekkel késõbb kerültek ezek rögzítésre.

Jedlik magányos lélek volt, sok örömet lelt a munkában, de sajnos nem akadt hazánkban szellemi társa, akivel gondjait ,kérdéseit megoszthatta volna. Idõsebb természettudósokat legfeljebb tanárai között találhatott. Tanára, illetve késõbbi rendtársa Czinár Mór nem érdeklõdött annyira a fizika iránt, több területen is eredményesen alkotott. Érdekes, hogy Õ történészként lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kortárs fizikusról sajnos nem tudunk, az ifjabbak mint Petzval József (összetett lencserrendszerek hibái) Schirkhuber Móric piarista tanár (középfokú tankönyvek szerzõje) Tarczy Lajos a pápai református fõiskola természettan tanszékének vezetõje (1833) inkább tisztelték Jedlik szakmai tekintélyét, mintsem társai lettek volna a kutatásban. Kihez fordulhatott volna tehát, kivel vitathatta volna meg találmányait, kitõl kaphatott volna szakmai kritikát, vagy bíztatást? "Õ sokat keresett, és sokat talált, de mert maga nem hírdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta találmányait..."
Olvasta kora tudományos folyóiratait - Schweigger's Journal für Physik und Chemie, Gilbert und Poggendorff Annalen der Physik, Baumgartner's und Ettinghausen's Zeitschrift für Physik und Matematik, Dingler's Polytechn. Journal és Gehler's Physikal - néhányszor megpróbált publikálni is bennük, de a többszöri visszautasítások kedvét szegték.  Ugyanekkor a nyugat-európai egyetemeken dolgozó tudósok (Carnot - hõerõgépek vizsgálata, Coriolis - a forgó Földön lejátszódó jelenségek magyarázata, Cauchy - deformálható testek mechanikája, Fresnel és Arago optikai kutatásai, Faraday elektromos és mágneses tér alapfogalmai, Talbot fényképezõgép, Wheatstone mechanikai hullámgép, differenciál galvanométer, Henry az elektormágneses tekercs önindukciója stb)  lényegesen más körülmények között alkothattak.
  Ezekben az idõkben az irodalom politikai tartalommal telt meg, a korfordulót nem csekély mértékben az írók készítették elõ. Jedlik igyekezett távol maradni a forradalmi eszméktõl, hiszen a fizika jelenségei jobban érdekelték, mint a Habsburg ház politikája. Hiába beszélt oly sokat neki a forradalmi eszmékrõl unokatestvére. Az egyetemen ekkor még latinul folyt az oktatás, de amikor a magyar nyelv bevonult az elõadótermekbe, akkor már Jedlik lelkesedett a legjobban. 1845. október 8-án a tanévnyitó ünnepélyen elõszõr szólt magyar nyelven hallgatóihoz. Nemsoká az is kiderült, hogy nyelvünk akkori szókészlete meglehetõsen szûkös, nehezen illeszkedett a tudomány igényeihez. Jedlik igyekezett saját szakterületén megoldani e gondokat, megalkotva a szükséges szavakat. Sokat a mai napig is használunk: dugattyú, nyomaték, vetület, tolattyú, osztógép, eredõ, huzal, vonal, higany, ejtõernyõ, haladvány stb, de néhány szót mint  villamfolyam, delej, éleny, köneny, büzeny ma már más - áram, mágnes, oxigén, hidrogén, bróm szavakkal helyettesítünk. Késõbb hivatalosan is felszólították, hogy mondjon szakvéleményt a megalkotott szavakról. Kidolgozott mûszavak címen 2014 szóról mondott véleményt.
  Az 1848/49-es tanévben megválasztották a bölcsészettudományi kar dékánává, amely tisztséget három éven keresztül viselte.
A szabadságharc idején Jedlik szolgálta hazáját olyan minõségben, amennyire papi méltósága és tudományos képzettsége azt megengedhette. Naplójegyzetei bizonyítják, hogy 1848. július 27-én  puskát , 'kapsltartót', 'kapslikat' nemzetõr ruhát, csákót kokárdát vásárolt. Többször (12-15 ízben) volt strázsa, hat alkalommal elfoglaltsága miatt pénzzel megváltotta a szolgálatot.
1850-ben megjelent elsõ fizika tankönyve a Természettan elemei címmel, melynek csak az elsõ kötete készült el, a Súlyos testek természettana. A második Hõtan kötetnek csak egy 66 oldalas kézirata õrzõdött meg. Kiadatását megakadályozta, hogy az akkori egyetemi oktatás követelményeivel - egy-egy félévre megfelelõ tananyagmennyiség - nem fért össze.
1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes taggá választotta, anélkül, hogy elõbb levelezõ tag lett volna.
1863-ban az egyetem rektora lett mind a négy kar egyhangú beleegyezésével. 1871-ben minisztériumi engedéllyel, hosszabb körútat tett Európában, ahol 13 egyetemet látogatott meg. Tanulmányozta a fizika szertárak felszerelését.
1878. május 11-én kérte 53 évi tanári szolgálat után nyugdíjazását.Az egyetemen utódja Eötvös Lóránd lett. Jedlik örömmel vette az ifjú tudós érdeklõdését, szoros barátság szövõdött közöttük. (Milyen alkotó lehetett volna, ha ez az ismeretség  húsz vagy harminc esztendõvel ez elõtt történhetett volna!)
1878 októberében hagyta el Pestet és Gyõrbe utazott. Magával vitte bútorait, melynek egy része a mai napig megõrzõdõtt.
1879-ben hoszú és eredményes tanári munkájáért császári vaskorona rend harmadosztályának lovagjává nevezték ki. Nyugalmazott tanárként sem szünt meg munkálkodni. Rendtársa közül már senki sem volt az élõk sorában. Sokat töprengett azon, mi tarthatta ilyen hosszan életben mígnem rájött, hogy a folytonos munka az, amely ébren tartja a szellemet, az értelmet, amely mozgásban tartja a vért.
1895. december 13-án hunyt el 96 éves korában. Sírja Gyõrben található, bár néhányszor áthelyezték azt.
Tudományos eredményeit, melyet Jedlik  Heller Ágost a Physika Története a XIX. században címû könyve (1892) számára az alábbiakban foglalt össze:

1. Értekezés a savanyú víz elõállításáról, szódavíz készítésérõl- a cikk latin nyelven íródott és megjelent Baumgartnernél, aki a bécsi egyetem természettani tanár volt.
2. A fénysugarak tüneményeirõl és a fénysugarak elhajlásásáról különösen. Értekezés a magyar természetvizsgálók és orvosok 1845-ben Pécsen tartott VI. nagygyülésén.Ez az értekezés tárgyalja az azon üveglapok elõállítását is, ami Jedlik a híres rácsosztó gépével készített.30 éves kutatómunka után olyan mechanikai szerkezetet alkotott, amelynek segítségével 2093 karcolást tudott egyetlen milliméteren elhelyezni! Saját tervei alapján Pest legjobb mûszerészével, Nuss mesterrel együtmûködve készült el a több száz alkatrészbõl álló osztógép. Gyémántcsúccsal ellátott tû karcolta az asztalra rögzített üveglapot úgy, hogy az asztalt mozgatták a nyugvó tû alatt. Az üveglapot a vonalazás elõtt hõkezelte és speciális bevonattal látta el, nehogy az erõs mechanikai igénybevételtõl összetörjön. A bevonat pedig lehetõvé tette, hogy a vonalak egyenletesek legyenek. A gépet az általa feltalált elektromotorral hajtotta. Nagyon szép optikai rácsokat sikerült elõállítania, amelyek közül sok került a bencés intézetek szertáraiba Európába, Amerikába egyeránt.. Sajnos a gép egy szerencsétlen véletlen során tönkrement. Jedlikhez bekopogtatott egy fiatalember - állítólag mûszerész- aki munkát keresett. Jedlik rá bízta a gép megtisztítását. Sajnos kiderült, hogy a fiatalember nem más, mint egy csavargó, a gépet teljesen tönkretette, tengelyeit elgörbítette, a csavarokat széttörte. Jedlik annyira elkeseredet, hogy a gépet egy ládába becsomagolta, melyhez többet  hozzá sem nyúlt élete során. A gép 1884-ben Pannonhalmára került, ahol Palatin Gergely négy évnyi munkával összerakta.1911-ben pedig cikket írt a mûködésérõl.
3. Súlyos testek természettana. Az egyetemi oktatás megkönnyítésére.
4. Elektromágneses rotációk elmélte. Oersted dán fizikatanár cikkét olvasva, mely szerint az áramtól átjárt drótót közelítõ mágnestû kitér, jött rá Jedlik, hogy a tût nem csak kitérésre, hanem teljes elforgásra is lehet kényszeríteni. 1829-ben írta le az alábbi mondatot " Az egyik elektromágnes a másik elektromágnes körül foroghat.".1930-ban készítette el az elsõ ténylegesen mûködõ elektromotort. közel 4 esztendõvel hamarabb mint Ritchie, akit az elektromotor feltalálójának emlegetett a tudományos világ.

1. Grove-schen és Bunsen elemek módosítása. Jedlik közel egy évtizeden keresztül foglalkozott elemcellák elkészítésén, hiszen kisérleteihez szükség volt megbízható áramforrásokra.Kezdetben papírcellás elemekkel foglalkozott. Az akkoriban feltalált lõporgyapotban látta a megoldást, amely ellenálló volt savaknak, ugyanakkor dörzsölésre elektromos hatást mutatott. Az elkészült elemek rövid idejû,  de erõs áramot szolgáltattak. Az 1855-ös párizsi világkiállításra egy száz cellából álló elemet kívánt elküldeni, de a kiállításon, csupán egy tíz cellából álló eszköz került bemutatásra. De így is harmadik helyezést szerzett. Az idõk folyamán közel kétezer szabadalom született a telepek kapcsán. Jedlik a legjobbnak ismert telep tökéletesítésébe kezdett (Smee-féle telep). Az elkészült telepet Bécsbe az ottani távíróhivatalba küldte, ahonnan azza küldték vissza, hogy távirdai használatra kitûnõen megfelel.Sajnos érthetetlen, hogy akkor miért küldték vissza, miért nem hasznosították? Végül Jedlik visszatért az agyagcellás telepekhez. Sokat kísérletezett, hogy olyan anyagot állítson elõ, amibõl lyukacsos cellafalat tud készíteni, de ugyanakkor nagy szilárdságú is. A végeredmény 32 cellából álló telep lett, melynek segítségével 60 V feszültséget volt képes elõállítani.
2. Dinamó. Jedlik úgy gondolta, ha árrammal sikerült forgást elõidéznie - villamos motor - ,akkor a forgással is elõidézhetõ mechanikai munka árán elektromos áram." Mi történnék, ha netalán jelentékeny villamfolyam mielõtt más célra használtatnék, a delejek körül elhelyezett tekercsen végigvezettetnének? Ha ez a delejek eredõjét öregbítené, akkor a villamfolyam is erõssítettnék, miáltal a delejek ismét erõsebbek lennének, ezek pedig ismét erõsebb villamfolyamot adnának, és így tovább." Az önerõssítés elvét (1856-ban vetette papírra) kihasználva Nuss mesterrel megépítették az elsõ dinamót (1859). (Az erõsítés természetesen csak egy bizonyos határig lehetséges). A laboratóriumi költségvetésbe csak 1861-ben került bejegyzésre. - Simens 1866-ban publikálta az önerõsítés elvét 1867 januárjában ismertette a tanulmányát Berlinben. Érdekesség, hogy e találmányt ketten is megtámadták, az angliai Wheatstone és Barley. Jedlik természetesen nem támadta meg, de a tudományos világ késõbb mégis elismerte Jedlik elsõbbségét. Jedlik a készüléket Unipolár Induktornak nevezte el, késõbbi nevét a görög Dynamos erõ szóból kapta.
3. A villanytelepek egész mûködésének meghatározása. Értekezés a Magyar Tudományos Akadémia értesítõjében jelent meg.1859-ben.
4. Leydeni palackok láncolata. Az értekezés a magyar orvosok és természetvizsgálók 1863-ban tartott gyûlésén hangzott el.
5. Csöves villámgyûjtõkrõl, avagy villámszedõkrõl. Rimaszombat 1867. A készülék Leydeni palack módjára van elkészítve. "Az üvegcsövek egy henger alakú üvegedénybe állíttatnak, úgy hogy üregét egészen betöltsék, és belsõ fegyverzeteik egymás közt szintúgy, mint a külsõ fegyverzeteik egymás közt vezetõleg közlekedjenek, akkor a csövek képezik a csöves villámszedõt. (Az így elkészített kondenzátorok kapacitásának meghatározása és a kondenzátorok leírása történik a továbbiakban.)A csöves villámfeszítõ az atomtechnikai kutatások elsõ szakaszában használt un. lökésgenerátor elõfutára volt. Találmányát az 1873-as bécsi világkiállításon Werner Siemens javaslatára "A haladásért érem"-mel tüntették ki.
6. Villamdelejes hullámgép 1868. A készülék segítségével a hullámok minden módosulata igen szabadosan bemutathatók egy kör alakú vascsészébe öntött tiszta higany felületén.
7. Villamdelejes hosszrezgési készülék. Az értekezés a magyar orvosok és természetvizsgálók 1868-ban tartott gyûlésén hangzott el Egerben.
8. Villamdelejes keresztrezgési készülék. Az értekezés a magyar orvosok és természetvizsgálók 1869-ban tartott gyûlésén hangzott el Fiuméban.
9. Rezgési mozgásoknak összetétele által keletkezett rezgési idomok azon kölünféleségeinek leírására szolgáló készülék, mely a rezgési irányok, tartamok, kitérési távok változtatása szerint elõállanak. A merõleges rezgések összetételének vizsgálatára alkalmas készülék leírását és a  Lissajous féle görbék magyarázatát adja.

www.remenyikzs.sulinet.hu/segedlet/.../Jedlik.htm