A sötét erdő elmélet a Fermi-paradoxon rémisztő feloldása.

Enrico Fermi, fizikus 1950-ben egy ebéd közben azt kérdezte a kollégáitól (vélhetően Teller Ede, Emil Konopinski és Herbert York voltak jelen), hogy: Where is everybody? Magyarul: Hol vannak? A kérdés a földönkívüli civilizációkra utalt, hiszen ha a Földet tipikus bolygónak feltételezzük, akkor az Univerzum életkora és rengeteg csillaga alapján adja magát a következtetés, hogy az élet – akár az intelligens élet – nem csak a bolygónkon jelent meg. A később a fenti elmélkedés miatt Fermi-paradoxonnak nevezett ellentmondás lényege pedig éppen az, hogy ha elvileg több földönkívüli civilizáció is létezhet, akkor miért nem találtuk még ezeknek nyomát. Amikor az UAP-król szóló jelentés kapcsán a héten Bill Nelson, a NASA vezetője azt mondta, hogy az Univerzum hatalmas, és személy szerint úgy véli, nem vagyunk benne egyedül, akkor ő is arra célzott tehát, ami a szóban forgó paradoxon kiindulási alapja.

A NASA vezetője olvasta a jelentést az UAP-okról, és szerinte ezek nem ellenséges országok repülő eszközei

Bill Nelson a jelentés titkosított részét is olvasta, és ennek kapcsán tette a fenti, figyelemreméltó kijelentést.

A paradoxont persze rengeteg módon lehet feloldani: például azzal, ha kijelentjük, hogy nem léteznek földönkívüliek, vagy ha feltételezzük, hogy egy esetleges kapcsolat előtt minden civilizáció elpusztította önmagát (ahogy ezt talán mi is megtesszük nem is olyan nagysokára). Akad azonban olyan magyarázat, ami miatt több tudós és neves személyiség – köztük Elon Musk is – aláírt egy kezdeményezést (erről később), ami azt szeretné elérni, ha aktív mód nem próbálna az emberiség kapcsolatba lépni az idegenekkel.

Az elméletet sötét erdő teóriaként szokták emlegetni, és egy egész regény épült rá, méghozzá a nálunk 2018-ban megjelent A sötét erdő Cixin Liu kínai sci-fi író tollából – a szóban forgó kötet egyébként a Háromtest-trilógia második része. A regény sok szempontból emlékeztet a régi sulis sci-fikre (ami messze nem baj, sőt), így ebben is több beszélgetés akad különböző elméletekről. Az egyik ilyen diskurzus alapja, hogy mindenki életben szeretne maradni, de közben nem ismeri a többiek szándékait. Az idegenek egyaránt lehetnek barátságosak vagy ellenségesek, sőt ha az Univerzumban az élet eredendően nem ellenséges, akkor is terjeszkedni fog (épp ezt tervezzük mi is például a Mars terraformálásával), ám mivel az erőforrások limitáltak, egy idegen civilizáció  előbb-utóbb belebotlik valakikbe, akik útját állnák ennek a terjeszkedésnek, és bizonyos erőforrásokra szintén igényt tartanának. Ilyen helyzetben egy intelligens faj számára a legbiztonságosabb döntés, hogy kiirt mindenki mást, mielőtt ezt vele tennék meg a többiek.

Vagyis az Univerzum pont olyan, mint egy néma, sötét erdő. Ám a némaság nem az élet hiányára utal, hanem arra, hogy minden civilizáció vadász módjára meglapul, oson, igyekszik nem felfedni magát, hiszen az erdő épp olyan vadászokkal van tele, mint ő maga is. Ha pedig a vadász rábukkan valakire, bárkire, akkor egyetlen dolgot fog tenni – haladéktalanul megszabadul az illetőtől. Mindehhez ráadásul épp elég, ha egyetlen civilizáció vadász módjára viselkedik, hiszen ekkor a többiek is jobban teszik, ha nem verik nagydobra a létezésük.

Ezt tehát egy elég sötét, lohasztó, ugyanakkor racionális feloldása a Fermi-paradoxonnak. Természetesen ez is csak egy teória, de talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy milyen végzet vár egy ilyen erdőben egy olyan civilizációra, amely begazolt Ace Venturaként őrjöng végig a vadonban – márpedig egyesek szerint az emberiség pont ezt teszi, vagy legalábbis erre készül. A kérdés, hogy mennyire jó ötlet másik civilizációk számára felfedni magunkat, ugyanis azóta napirenden van, hogy az Aktív SETI ötlete komolyabban felmerült. Az Aktív SETI vagy METI (Messaging to Extra-Terrestrial Intelligence) nem csak az intelligens élet nyomai után kutatna, hanem elkezdene üzeneteket is küldözgetni (pontosabban ilyen tevékenységet párszor már végeztünk) a végtelenbe. Egyesek szerint kár félni: mivel amúgy sincs vesztenivalónk, csak nyerhetünk az ügyön. Seth Shostak csillagász ez utóbbi tábort gyarapítja: szerinte az idegenek már amúgy is felfedezhettek minket, mivel 70 éve bocsájtunk ki mindenféle jeleket, elsősorban katonai radarokat, de akár rádió- és tévéadást.

Többen viszont – köztük például az elhunyt fizikus, Stephen Hawking – kritizálták a METI projekteket. David Brin asztrofizikus és író pedig úgy gondolja, hogy Shostak túl nagyvonalú azzal kapcsolatban, hogy mit venne észre belőlünk egy földönkívüli civilizáció több száz vagy akár több ezer fényév távolságból. Brin szerint ugyanis addig nem látszódunk, amíg erős, pontosan irányzott jeleket nem kezdenünk el sugározni – ahogy azt egyébként többen javasolták a METI-projektek keretében. Brin szerint az eddig küldött fizikai adathordozókat (a Pioneer és a Voyager szondákon például) nagyon kicsi eséllyel találja meg bárki, így szinte kizárólag az említett, megfelelő írányba továbbított és erős jelek fedhetnének fel minket.

Voyager szondákon az aranylemezes űrüzenet

Brin és Hawking aggályait többen is osztják – ez vezetett oda, hogy több mint két tucat tudós és feltaláló (köztük Elon Musk) közösen aláírt egy nyilatkozatot 2015-ben, amely a METI programokkal kapcsolatban moratóriumot kért, amíg az ügyben nem születik globális tudományos, politikai és humanitárius diskurzus. Vagyis azt szerették volna elérni, hogy néhány csapat ne kürtölje szerteszét a létezésünket az Univerzumba, legfeljebb akkor, ha erre az egész emberiségtől érkezik felhatalmazás. Az állásfoglalás óta egyébként több METI projekt is megvalósult, de ezek jele csak később, a Földi időszámítás szerint 2030-2060 közt ér majd célba, a korábbi próbálkozások jeleinek egy része persze már korábban elérte a célját.

A cikk a Rakéta.hu oldalon jelent meg 

A szerző: Felkai Ádám