Barbacs oldala: Szeretet, emberség.

Szeretettel köszöntelek a Barbacs Közösségi Oldala közösségi portálján!

http://barbacs.network.hu/ Nagyon sok érdekes dolog vár Rád az oldalon, légy a társunk, állj közénk.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1064 fő
  • Képek - 16373 db
  • Videók - 4736 db
  • Blogbejegyzések - 597 db
  • Fórumtémák - 61 db
  • Linkek - 205 db

Üdvözlettel,
Tóth Lajosné
Barbacs Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Barbacs Közösségi Oldala közösségi portálján!

http://barbacs.network.hu/ Nagyon sok érdekes dolog vár Rád az oldalon, légy a társunk, állj közénk.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1064 fő
  • Képek - 16373 db
  • Videók - 4736 db
  • Blogbejegyzések - 597 db
  • Fórumtémák - 61 db
  • Linkek - 205 db

Üdvözlettel,
Tóth Lajosné
Barbacs Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Barbacs Közösségi Oldala közösségi portálján!

http://barbacs.network.hu/ Nagyon sok érdekes dolog vár Rád az oldalon, légy a társunk, állj közénk.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1064 fő
  • Képek - 16373 db
  • Videók - 4736 db
  • Blogbejegyzések - 597 db
  • Fórumtémák - 61 db
  • Linkek - 205 db

Üdvözlettel,
Tóth Lajosné
Barbacs Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Barbacs Közösségi Oldala közösségi portálján!

http://barbacs.network.hu/ Nagyon sok érdekes dolog vár Rád az oldalon, légy a társunk, állj közénk.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1064 fő
  • Képek - 16373 db
  • Videók - 4736 db
  • Blogbejegyzések - 597 db
  • Fórumtémák - 61 db
  • Linkek - 205 db

Üdvözlettel,
Tóth Lajosné
Barbacs Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Kommentár nélkül, csak úgy….

 

Tudom, hogy te is jó ember vagy, és szerintem értékelni fogod ezt a történetet. Ne keresd a poént ebben a mesében,.mert nincs! Azért olvasd csak el! Egy kérdésem van, hogy te is így cselekedtél volna?

 

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek….

Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát, és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:

- A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?

Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.

- Azt hiszem, folytatta az apa, amikor egy olyan gyerek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyerekkel.

 

Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte: szerinted engednek játszani? – Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, hogy engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körülnézett segítséget kérő tekintettel, és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet, és azt mondta: - 6 ponttal vesztésre állunk, és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk, és a kilencedik körben üthet is.

A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott, és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, mikor integetett neki az apja.

A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot, és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő, és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek. Ilyen nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?

Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálni a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett, és nagyon lágyan, szinte ejtve dobta hozzá a labdát. Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt, és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt, és könnyen kiüthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: - fuss Shay, fuss az elsőre! Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát, annak feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra. Shay is elkerülte a harmadikat, és üvöltött a tömeg: - Célba fuss Shay, célba!

 

Shay beért, és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.

Azon a napon, folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében, mindkét csapat fiúi igaz szeretetet, és emberséget hoztak a világba.

 

Nos, hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Minden nap ezer alkalom nyílik arra, hogy megvalósítsuk a „természet rendjét”. Olyan sok, látszólag triviális módon vagyunk kapcsolatban embertársainkkal. E kapcsolatban sokszor felmerül a kérdés: tudunk-e adni valamennyi szeretetet és emberséget, vagy elmegyünk a lehetőségek mellett, és kicsit hidegebben hagyjuk a világot.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Giczi Péter üzente 10 éve

Te megöltél engem apám!

Egykedvűséget színlelve állt a tükör előtt. Végigsimította borostás arcát. – Borotválkozni is kéne – gondolta magában-, de hát minek? Erősen őszült, pedig csak ötvenéves volt. Várta a postást. Hetek, hónapok óta várta a postást. Direkt azért fizetett elő egy napilapra, hogy legalább naponta a háza közelébe jöjjön valaki. Nem érdekelték a hírek. Nem érdekelte az újság. Egyedül volt.
Már csak egyetlen dolgot szeretett: a virágait. Naponta beszélgetett velük, gondozta őket. Azt tartotta, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Nézte önmagát a tükörben, és a lányára gondolt. Ő nevelte fel. Amióta a felesége meghalt, csak a lányának élt. Szép lány volt. Az általános iskolában még nem volt sok baj vele, legalábbis ő nem tudott róla. Zsebpénze mindig volt bőven. Mindent megadott neki, a gondolatát leste. Óvta a széltől, a tanárok kénye-kedvétől. Magántanárt fogadott mellé. Nem engedte, hogy a prolik közé süllyedjen Mindig divatosan járatta, hogy felnézzenek rá – nem akárki gyereke! Megvolt a biciklije, a szörfe, a videója, a különtévéje. Akkor jött, és akkor ment, amikor akart. Többször megkérdezte tőle: „Boldog vagy, kislányom?” Ő mindig azt felelte: „Jó buli az élet, apu!” Most pedig ez a köszönet! Feléje se néz már hónapok óta. Pedig hányszor mentette meg a gimnáziumban, amikor ki akarták rúgni, hányszor szólt oda a rendőrségnek, hogy „ugyan már, nézzétek el neki ezt, vagy azt a kis gyerekcsínyt. Pedig egy-két dologból nagy baj lehetett volna, ha ő nem abban a beosztásban van. Gyanús külsejű alakok tűntek fel a lány életében. „Úgy látszik, ez a jövő útja. Nem baj, ha a gyerek halad a korral” Bár egyszer megkockáztatta és beszélt vele, de megjött a tömör válasz, úgy foghegyről, ahogyan manapság divatos: „Apu, te nem érted meg a mai fiatalokat”! Azóta nem látta, nem is hallott róla. Kerestetni nem merte, mert félt, hogy a lánya haverjai megbosszulják.
Megjött a postás, zörrent a postaláda. Megvárta, amíg elhalkult a kerékpár ismert nyikorgása, majd nyugodt léptekkel elindult a kertkapu felé. Legszívesebben rohant volna, de erőt vett magán, hátha valaki meglátja. Reszkető kézzel, de óvatosan húzta ki az újságot, hogy ki ne ejtse a levelet mellőle. De nem volt levél. Bent a konyhaasztalon szétnyitotta, hátha belekeveredett – mindennap így tesz-, de hiába. Napközben eléggé sikerült titkolni ezt az elfojtott várakozást, de amikor a postás jött, remegett a keze.
Így ment ez még hosszú hetekig, míg egyszer az éjszaka kellős közepén arra ébredt, hogy verik az ajtót. Idegesen keresgélte a köntösét, miután villanyt gyújtott. „Ki az?- kérdezte rosszat sejtve, „Apa, engedj be!” nyöszörgött kintről egy eltorzult női hang. Kinyitotta az egyik zárat, de a biztonság kedvéért még egyszer kiszólt: „Te vagy az, lányom?” „Apa engedj be!”- hallatszott az újabb, sírásba hajló nyöszörgés. „Egyedül vagy?”- tétovázott még. „Igen, de nyisd már ki!”
Az első pillanatban nem ismerte meg a lányát. Elnyűtt, kopott, néhol szakadt ruha volt rajta, az arca felpüffedve, a szeme kisírva. Remegett a szája a sírástól, vagy talán a hidegtől, és a szemének nem volt fénye. Egy nagy utazótáskát cipelt a kezében. Nem csókolta meg az apját, csak leroskadt az első székre. A táskát maga elé tette, fel se nézett, lassan elkezdte széthúzni a cipzárt. Két kézzel, óvatosan belenyúlt, és kiemelt belőle egy nyöszörgő kisbabát. Valami pokrócfélébe volt takarva. Láthatóan most ébredezett, és nagyokat pislogott a fényre.
Az apa nem hitt a szemének. A lány magához szorította a gyereket, hangtalanul megcsókolta. Az apa dermedten állt a szék előtt. Egy hang sem jött ki a száján. Nem tudta, hol van, mit kell most mondani. A lány sem szólt. Még mindig nem nézett fel. A kicsi nyöszörgött, éhes volt. A lány meglazította ruháját. Óráknak tűntek a néma percek a mozdulatlanságba meredt emberek körül. „Jóllaktál kislányom? – kérdezte a meleg anyai hang. Ragyogó mosoly és csillogó szemek adtak választ a kérdésre.
Apa, nekem most el kell mennem” – ez volt az első szava az apjához, amióta belépett a házba. „Kérlek, neveld fel őt, de ne úgy, mint engem!” Lassan felemelte a fejét, megpróbált az apja szemébe nézni, de elmosódott előtte a kép. Idegennek érezte azt, akit lát. „De én…én…nem tudom…”- próbálta keresni a szavakat, és még mindig nem látta át a helyzetet. „Szeresd, nagyon szeresd őt, apa!”- vonaglott a valamikor pergő nyelv, és bámult maga elé az egykor csillogó, büszke tekintet. „Téged is szerettelek, és szeretlek ma is” – mondta az apa, miközben két oldalról átfogta lánya remegő vállát. „Nem, apa, te csak azt hitted mindig, hogy szeretsz…., te nem szerettél engem sohasem. Te megöltél engem, apám…”Hogy mondhatsz ilyet, lányom. Én mindig is…”Igen, te mindig is megvédtél az igazságtól, neked mindig is volt pénzed a szégyen ellen, magyarázatok a lelkiismerettel szemben, volt érved az élet naposabb oldalának az élvezetében, neked mindig is volt hatalmad arra, hogy fegyelmiben részesíttesd azt a tanáromat, aki meg mert büntetni, neked mindig is volt akkora karriervágyad, hogy ne ismerhessem meg az Istent… Apám, te egész életemben nem adtál nekem pofont!”
„De hová mész most, lányom? És mit kezdjek ezzel a kicsivel:” „Elmegyek, nagyon messze megyek, apám!” „Mégis hova mész, hogyan segíthetek rajtad „Most már sehogy sem, apám” „De még fiatal vagy, előtted az élet…” „Nem, apám, előttem más van!” „De maradj még, lányom, holnap karácsonyeste van, elfelejtjük a múltat, hidd el, minden jobbra fordul, újrakezdjük az életünket.””Nem, már nem lehet, apám. Kérlek, neveld fel őt akárhogyan, csak ne úgy, mint engem. Szeresd őt, csak ne úgy, mint engem, óvd őt, csak ne úgy, mint engem. Ne önmagadat szeresd benne, hanem őt magát. Apám, én most örökre elmegyek. Nem csókolom meg a kezedet, amely akkor ölt meg, amikor nem ütött”.
Bentről gyermeknyöszörgés hallatszott, apró gőgicsélések kíséretében. Ketten voltak a házban: nagypapa és unokája. Hajnalodott. A cumisüveget hengergette a kezében, hogy a tej ne hűljön ki. Visszagondolt fiatal apaságára, de nem emlékezett arra, hogyan is kell hozzányúlnia egy csecsemőhöz. Átment az előszobán. Meglátta a tükörben önmagát. Megállt előtte. Szembenézett a tükörrel. A nyál elkezdett gyűlni a szájában. Hosszasan nézte a tükröt, és megtette…
Az éjféli misén, ott a templomban – ahová eddig sohasem lépett be – unokájával a karján, zokogva imádkozott az AIDS-ben haldokló lányáért. ( Varga Imre )

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Szép történet, nekem tetszett

Válasz

Tóth Lajosné üzente 10 éve

Nem csinálnám ezt a munkát, ha nem hinnék abban, hogy valami jót mi is tudunk tenni-Ti és én-, a barbacsiak lelkéért. Hogy egyszer majd megérinti őket a szeretet, amit mi adunk, s képesek lesznek ezt "fogni".

Válasz

Ez történt a közösségben:

Tóth Lajosné írta 14 órája a(z) Sütési, főzési ötletek, receptek fórumtémában:

Sok finom süti karácsonyra: https://egyszerugyorsreceptek....

Tóth Lajosné írta 1 napja a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

Neszeszer varrása: https://www. youtube.com/watch?...

Tóth Lajosné írta 4 napja a(z) Templomi rovat fórumtémában:

Miseszándék 2019.12.01. Szülők, József és Borbála....

Tóth Lajosné írta 2 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

Egy mutatós és könnyű papírfonás eldolgozás: ...

Tóth Lajosné írta 3 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

Egyszerű farmertáska: https://www.youtube...

Tóth Lajosné írta 3 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

Esküvői dekorációnak is jó megfelelő árnyalatban ...

Tóth Lajosné írta 3 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

https://www.youtube.com/watch? v=iIRzy_O1XVw

Tóth Lajosné írta 3 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

https://www.youtube.com/watch? v=5truB2PyXAA Karácsonyi...

Tóth Lajosné írta 3 hete a(z) Kézimunka csoportnak fórumtémában:

Varrott textilvirág: http://translate. google.com/translate?...

Tóth Lajosné 4 hete új képet töltött fel:

Bakonybeli_templom_2108676_8921_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu