Az
Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést
rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan
emlékeznek...
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:
A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe,
tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy
tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?
Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.
- Azt hiszem - folytatta az apa - amikor egy olyan gyermek, mint
amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az
emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a
gyermekkel.
Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte:
- Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek
nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte
fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az
egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körül nézett,
segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe
vette az ügyet és azt mondta:
- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk.
Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még
mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a
középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de
szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor
integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy
pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay
volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan
vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség
eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől
függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és
nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a
második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé
ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt,
azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni:
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult
az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire
odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra,
azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt,
miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a
célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba!
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi
bajnokságot nyert volna. - Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az
apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és
emberséget hoztak a világba.
Kommentáld!