Uj év kezdetén.

A ki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendőutolsó napjáig? azt neveznék bölcs embernek!

Pedig semmi sem könnyebb ennél.

A ki becsülettel kezdi, becsülettel végzi.

A ki szorgalmas, az gyarapodni fog.

a ki szeretetet vet, szeretetet arat.

A ki érdemeket szerez, jutalmakat talál.

A ki tanul a multon, okosabb lesz a jövendőn…

Mindezekhez nem kell jövendőmondási adomány, mert egyszerü dolgok, igazak.

Ezen az alapon szabad legyen  jövendőt mondanunk saját kis lapunk felől is, midőn annak első számát ez uj esztendőben szárnyára bocsátjuk.

Lapunkat néplapnak neveztük, s mint értelmezte a „nép” fogalmát közönségünk, azt olvasóink lajstroma legjobban megmagyarázná, hol hazánk első grófi neveinek méltóságos czimei mellett láthatók a becsületes mesteremberek s az egyszerü földmivelők nevei. Előttünk a „magyar nép” neve összetartó kapocs, nem pedig választó fal a különböző társadalmi osztályokra nézve.

Ezért nekünk minduntalan szem előtt kell tartanunk, miszerint lapjaink nem csupán egy osztály számára vannak irva, s törekednünk kell mindenik igényeit kielégíthetni.

Hazánk na férfiainak életirásai, ismertetése ugy hiszszük olly tárgyak, mellyek a legnagyobbakat, úgy, mint a legkisebbeket egyaránt érdeklik.

Kell, hogy fennmaradjon a jók emléke népünk háladatos szivében.

A vallás eszméi kit ne boldogítanának? A keresztyén erény, türelem példái által törekedni fogunk hazánk minden osztályát, felekezetét és népfaját egymáshoz közelebb hozni; mert csak a kölcsönös szeretet tarthat meg bennünket.

Oktató czikkeink, a történetek, természettudomány, világismeret köréből elvont magyarázatok ezentúl is helyet foglalandnak lapunkban, mert a magyar nép tanulni szeret, és okulni ohajt.

Elbeszéléseink semfognak elmaradni soha, mert az olvasónak mulatságra, felderülésre is van szüksége; a mulattató részből sem fog azonban soha hiányzani az erkölcsi, historiai, vagy életbölcsességi tanulság s e tekintetben olly válogatósak leszünk, mintha a lapjainkban kinyomatott czikkek tulajdon ifju leányaink számára volnának irva; mert a magyar nép szelleme szüz és romlatlan, s azt megsérteni bűn!

Ez uj év folytán azon kivánatát is teljesithetjük tisztelt olvasóinknak, mellyet a multban betöltetlen kellett hagynunk: a nagy világi napi történetéről való értesülést. Kiadóink legujabban nyert engedélynél fogva, egy uj lapot inditnak meg „Politikai ujdonságok” czime alatt, s ezen lapot ingyen küldendik meg a Vasárnapi Ujság minden előfizetőjének. Kell, hogy a szegényebb ember is megtudhassa hiteles sorokból a valót, nem szóbeszédből s költött dolgokat a világ állása felől. Ezt a „Politikai ujdonságok” fogják szolgáltatni.

A mi jószándékunk kiviteléhez erő dolgában hiányzik, azt reméljük, Isten segitsége kifogja pótolni.

Adja Isten, hogy soha se legyen alkalmunk rosz ujsággal, kellemetlen hirrel zavarni meg olvasóink örömét.

Adja Isten, soha se találjanak lapjaink könnyes szemeket, bánatos sziveket olvasóink házaiban.

Adja Isten, hogy a nagy világi zivatarban nekünk legyen békeségünk, öröm és megelégedés gunyhókban és palotákban.

Adja Isten, hogy távol legyen tőlünk minden viszálkodás, perpatvar, czivódás, a mi lapjaink nem fogják annak magvait hinteni soha.

De ápolni fogjuk azt, a mi szép, pártolni, a mi jó, szelíd szóval megtéríteni a tévelygőt, kibékiteni a haragvókat, vigasztalni a szenvedőt; figyelmet vonni országos intézeteinkre, szerény tanácsunkkal szolgálni, de nem erőszakolni a nálunknál bölcsebbekre, terjeszteni a jó ismereteket, serkenteni a munkára kicsinyeket és nagyokat.

És akkor elmondhatjuk bizton, hogy az esztendők jövője csak e három szón alapszik:

A sziv tiszta kivánsága.

A kéz kitartó munkája.

És az Istenáldása onnan felül.

Legyen e három velünk és olvasóinkkal ez uj évben.

Jókai Mór. Vasárnapi Ujság.1855.