A Moldva első állandó hídja, amit a folyó egyik gázlója fölé emeltek. A helyén először egy fahíd állt, majd a Judit hídnak nevezett kőhíd, ami építtetőjéről, Türingiai Juditról (Judith von Thüringen, 1135-1174), II. Ulászló cseh király feleségéről kapta a nevét. Judit királyné ezzel a híddal szeretett volna kedveskedni a prágaiaknak, akik kimondottan nem szerették királyuk német származású feleségét.

Miután a Judit hidat 1342 tavaszán elvitte a jeges ár, annak alapjait felhasználva 1357-ben kezdték építeni az új hidat, aminek terveit az a Peter Parler német építész készítette, akinek munkássága később döntően meghatározta Prága arculatát. Az alapkövet maga IV. Károly német-római császár helyezte el, miután kikérte az asztrológusok és a zsidó kabbala tudósainak véleményét arról, hogy mi a kezdés legcélszerűbb időpontja. A csillagok az Oroszlán jegyét és az 135797531 számsort jelölték meg, ezért a híd alapkövét az 1357. év 9. hónapjának 7. napján, 5 óra 31 perckor helyezték el. Hogy még biztosabbá tegyék szerencséjüket, az építtetők tojást és tejet is kevertek a köveket összetartó cementbe (a korabeli építészek szerint ez jót tett neki). Ezeket az anyagokat a király a környező falvakból gyűjtette be – néhány, az architektúrában kevésbé jártas falu azonban főtt tojásokat küldött, és ezzel hátráltatta a munkát.

Minden kedvező előjelel dacára az új híd csak az 1402-ben, tehát 45 év múlva készült el. Sokáig ez volt az egyetlen kőhíd Prágában, ez kötötte össze az Óvárost és a Kisoldalt.
(Wikipédia)
A Károly hídról vetették a Moldvába 1393-ban (amikor tehát még nem volt kész a híd) Nepomuki János általános helynököt, mivel elutasította IV. Vencel cseh király követelését, hogy adja ki neki felesége, Zsófia gyónási titkát. Nepomuki Jánost a 18. század derekán avatták szentté.