Kicsi a szabad magassága, rengeteget eszik, kevés benne a hely, hangos, drága a szerviz és még rádió sem jár hozzá. Kell.
Ha az életben egyetlenegyszer megjelenne a jótündér, és azt mondaná: "Na látom, jó voltál, választhatsz egy autót a világ összes típusából", biztosan nem a Ferrari Enzot választanám. Ha azonban Kimi Räikkönen egy átmulatott éjszaka után odajönne, és udvariasan megkérne, hogy vigyem haza a verdáját… nem mondom, hogy nem próbálnék meg lyukat taposni a padlólemezbe.
Mindösszesen 399 darabot gyártottak belőle, tehát átlagosan 200 darabot évente, 2002-től 2004-ig. A tulajdonosokat természetesen a szokásos Ferrari-módszerrel válogatták: a gyár mondta meg, ki kaphat ilyen autót, és legalább egy Ferrari a garázsban volt a beugró. Mindennek ellenére az eredeti 350 darabos szériát a nagy érdeklődés miatt 400-ra kellett bővíteni. A bűvös négyszázadik a Ferrari múzeumába került, jelenleg tehát ott áll az egyetlen nullkilométeres Ferrari Enzo. Pazarlás.
Ferrari Enzo: A Főnök autója Ez az autó már rég nem az olaszokról és nem elsősorban az olaszoknak szól. Ez az autó kifejezetten a Ferrari-mítoszt testesíti meg, olyanoknak, akik nem sajnálnak cirka 180 millió forintot ezért a mítoszért. A szörnyeteg teljesen jogosan viseli az egykori nagyfőnök nevét, aki az utcán is használható kocsikat csupán a versenyistálló finanszírozására készítette. Ez az Enzo is ilyen: mitha valójában F1-es autó lenne (a Pininfarina-műhely formatervezői nem mulasztják el ezt a szánkba rágni), de a versenyzők érdekében egy kissé "lejjebb adta", és így már a "pórnép" is beülhet a volán mögé, súlyos euromilliókat termelve a versenyzők számára.
Ferrari Enzo: A Főnök autója Ha pedig beült, nemigen akar kiszállni, ha pedig még a hatliteres V12-est is beindítja, garantálható, hogy csak a helyi elmegyógyintézet ápolói és a rendőrség SWAT-alakulata is csak együttes erővel képesek kicibálni onnan. A tizenkét henger alapjáraton egy elégedett kandúr dorombolását utánozza, finoman, kulturáltan jár, nem is hinné az ember, hogy 660 lóerő lapul az átlátszó gépháztető alatt. A maximális teljesítményt 7800-as fordulatszámon adja le (itt már inkább hasonlít egy csapdába esett oroszlánfalkára), ahol a szanaszét csiptuningolt-fóliázott májerautók véres torokkal, megadó halálhörgéssel főzik meg a motort.
Ferrari Enzo: A Főnök autója Mindehhez járul az 1255 kg-os menetkész tömeg, ami leginkább a méhsejtcellás szénszálas és alumínium karosszériának köszönhető (ráadásul ebből 110 liter a tank!). Kis pöccintés az egyik karon a kormány mögött, a váltó milliszekundumok alatt kapcsolja az egyest… a többit a kedves olvasó fantáziájára bízom. Ha gyorsulni szeretnénk vele, az sem lehetetlen, a 0-200-as tartományt 9,5 másodperc alatt futja meg. A végsebesség a gyár által meghatározott 350 km/h, pontosan. Eddig engedi száguldani az elektronika az őrült újgazdagot a német autópályán. Jellemző az olasz mérnökökre, hogy a leszorítóerő igazából csak 170 fölött kezd előjönni… Az utastérben hiába keressük a középkategória anyagait, de a luxuskocsik bőrfa tobzódását is nélkülöznünk kell. Minden egyszerű, praktikus és főleg szénszálas anyagból van, áldozatul a minden grammot megspóroló tervezésnek, de egy Enzonál úgysem a belső teret figyeljük vezetés közben…
Ferrari Enzo: A Főnök autója Kismillió kormányról vezérelhető kütyü helyett (a rendelhető extrák kimerülnek a vörös, sárga vagy fekete fényezésben) egyetlen dolgot lehet a kormányról vezérelni: az autót. Igaz, innen aztán gyakorlatilag mindent állíthatunk: a futómű sokféle keménységét, a menetbiztonsági elektronika különféle fokozatait, a kipörgésgátlót, az ABS "durvaságát", sőt akár ki is kapcsolhatjuk az összes olyan dolgot, amely arra vigyáz, hogy a karosszériát még a korlátozott versenyzői képességekkel megáldott vezető se törje össze. Természetesen a gyár ezt szigorúan megtiltja… Erről a haver első Simsonja jut eszembe, amikor apám eképp óvott tőle: - Fel ne ülj arra a motorra, bal oldalon van a kuplung meg a váltó…
Fogyasztásról, üzemanyag-minőségről ebben a kategóriában beszélni nem ildomos, illetve akik ilyen autó vásárlását megengedhetik maguknak, azok általában nem azzal foglalkoznak, hogy milyen és mennyi benzint tankolnak. A 11,2:1 kompresszióviszony azonban bizonyossá teszi, hogy nem jó bele a 95-ös… mindenesetre én nem tankolnám bele.
Ferrari Enzo: A Főnök autója Ha a dollár-, euro- és egyéb milliomos Ferrari-rajongónak ez nem lenne elég, Maranellóban úgy gondolták, hogy aki versenykörülmények között akarja használni az Enzoját, ám tegye. Építettek egy még brutálisabb verziót az egyébként sem gyengélkedő alapokra, igaz, ez a változat már nem kaphat forgalmi engedélyt, kizárólag versenypályán használható. Az FXX azonban nem csak egy újabb játékszer: 39 paramétert mérő telemetria-rendszert tartalmaz, ami vezetés közben lehetővé teszi a Ferrari mérnökeinek, hogy leolvassák és hasznosítsák az üzemi adatokat, így a ravasz taljánok két legyet üthetnek egy csapásra: a pilóta ingyen áll rendelkezésre, a saját autójával, amit mellesleg a Ferraritól vásárol… briliáns.
Ferrari Enzo: A Főnök autója A Ferrari Enzo nem az autóról szól. Mi több, az Enzo csupán egy szükséges eszköz ahhoz, hogy elfelejtsük az autót. Ha beül(ne) az ember egy ilyen gépbe, messze maga mögött hagy(na) mindent, amit eddig az autózásról eddig gondolt. Kívülről olyan, mint egy szimfónia. Belülről is. Egy Enzoba nem lehet csak úgy beülni. Lassan kell közelíteni hozzá, tisztelettel, minimum komplett golfruhában, lassan beszállni, kicsit megpihenni a kagylóülésben, időt hagyni a külvilág zajainak, hogy leülepedjenek, benyomni az indítógombot, pöccinteni egy egyest, aztán már semmi sem számít, csak az élmény, a vezetés maga. Nem életcélom, hogy mocskosul gazdag legyek, ám ha ez az ára annak, hogy egy Enzom legyen… nem bánom. http://www.kihagy6atlan.hu