A reneszánsz mondhatni, hogy az európai történelem egyik legtáncosabb időszaka. Ekkor a társadalmi rétegek mindenik tagja hévvel és kedvel táncolt, nem kímélték a lábukat a királyok, fejedelmek, főurak sem, s a pápák, püspökök is szívesen áldoztak e szenvedélynek.

Mátyás király és felesége Beatrix királynő is hódolt e szenvedélynek, több zenés, táncos mulatságon vett részt ,és rendezett meg rezidenciáján. Ezen mulatságok miatt többször támadták a királyt. Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírójától tudjuk, hogy a magyarok naponta támadták a királyt, mert a jobb célokra kivetett adót haszontalanságokra fordítja, a régi királyok egyszerű életmódjától eltér, levetve a hazai szigorú erkölcsöket megszünteti a régi szokásokat, a latin, sőt spanyol élvezetre és elpuhult szokásokra tér át. Ezért elsősorban Beatrixot hibáztatták, mondván: "... Beatrix királyné asszony fogá Mátyás királyt az olasz dolgokra ... hozata ki csúfokat, táncolókat, mindenféle síposokat, lantosokat, hegedősöket: mert ezekben Beatrix királyné asszonynak igen nagy kedve és gyönyörűsége vala."
források megemlítik a Magyarországon járt olasz táncot, a sövénytáncot, a füzértáncot, a tüzes német táncot, az álarcos táncot, facipőben járt botos táncot, az egyszerű körtáncot, a forgó páros táncot, a harci táncot, a kardtáncot, hajdútáncot.

A korabeli udvari táncokról e korban Mátyás király messze földön híres reneszánsz udvarából maradt ránk a legtöbb emlék. Ezek többségét Antonio Bonfininek, Mátyás király udvari történetírójának köszönhetjük, aki maga tánckedvelő, reneszánsz ember volt. Krónikájában láthatóan szívesen elidőzött az udvari ünnepségeket kísérő táncos-zenés jelenetek leírásánál. Tőle tudjuk, hogy Mátyás királlyá választásakor a budai nép táncra perdült. Ő maga is szívesen táncolt. 1470-ben például Frigyes császárnál tett látogatása során a lovagi tornán és a magyar táncokban is fényeskedett. Mátyás hadakozás közben szívesen szórakozott. Boroszló ostroma idején 1474-ben táncmulatságra hívta a város és az ostromló cseh-lengyel sereg előkelőit. Mátyás és Beatrix menyegzője nagy pompával zajlott. Hans Seybolt humanista író, György bajor herceg követe szerint Beatrix, fivérével a nápolyi herceggel táncolt.

A pfalzi követ jelentése szerint Beatrix és Ulászló, III. Kázmér lengyel király fiatánc tüzes német táncot járt Olmützben a Mátyás által reneszánsz pompával megrendezett fényes ünnepségen.
Páros tánc ábrázolását láthatjuk a Mátyás király budai műhelyéből kikerült szép kályhacsempéken és egy 15. századra datált bronz ládacsaton. Több példa van arra is, hogy heves mozdulatokkal ábrázolják e korban a dudán játszó udvari mulattatókat, ami a dudások játékmódjából ítélve, szintén táncos mozgásra enged következtetni. Több európai forrás említi a magyarok sajátos módon való táncát, amely a reneszánsz későbbi időszakában válik európai divattá.