2.rész
Bécs zenei élete
A század első évtizedeiben Franz Schubert nemcsak a válogatott zeneélvezők muzsikusa. A kocsmák táncai behatolnak a városba és e polgári aranykor idején kiszorítják az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, mely valaha a nép körében született, varázslatával bevonja az egész várost.

„Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amelyeket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.” – Berlioz

Ne gondoljuk, hogy ez a kritika egyedülálló volt. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról.

Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra talál. A vetélytársat is Johann Straussnak hívják… fia. Ádáz versengés indul a két Strauss között, amit az 1848-as forradalom még ki is élez. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a Balkánon éri utol, és ő lóhalálban siet Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén halad, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezényli.

A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kell.

Az apa és fiú közötti versengésnek az idősb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnik az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hever az egész császárváros. A küzdőtérre szólítja Josephet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozik. Joseph Strauss szinte hónapok alatt sajátítja el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén áll. Majd színre lép a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezi a Strauss-dinasztia világhírét.Közben Johann mindinkább visszavonul a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozik.

Válasz