Elhunyt Makovecz Imre. A Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője, számos templom és művelődési ház, a Stephaneum, a hagymaház, az egri uszoda és az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonjának tervezője 76 éves volt.

Makovecz Imre 1935-ben Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, és ez későbbi pályájára is nagy hatással volt.

Első közösségi emlékéről így ír: “Talán nem róható fel nekem mint építésznek, hogy első közösségi emlékem egy vörös téglás épület. A Németvölgyi úti óvoda és iskola intézményei a mai napig egymás mellett állnak, az immáron legendává vált Mackós szoborcsoporttal az előtérben.

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karát 1959-ben végezte el. Utána különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, de közben munkatársaival a vidéket járta, kulturális egyesületeket szervezett és faluházakat épített a falvak megmentése érdekében.

Sárospatakon az akkor divatban lévő panelházaknál jóval olcsóbb házakat kezdett építeni, de ezt az akkori vezetés nem nézte jó szemmel, így ő afféle önkéntes száműzetésbe vonult, és 1981-ig a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként dolgozott.

Abban az évben aztán önálló építészirodát alapított, és munkáival egyre nagyobb sikert aratott. Sok középületet, templomot, művelődési házat tervezett, elsősorban vidéken. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus egyik megteremtője.

Első figyelemreméltó munkájának a paksi templomot tartotta, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének.

Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a néhány évvel előbb épült siófoki evangélikus templom is. Ennél is korábbi munkája a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere.

De az ő nevéhez fűződik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a középkori hangulatot keltő Stephaneumon is. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét.

A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van, így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használja. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből esett volna le rá.

(Móricz Zsigmond utca 3."Makovecz-ház")
Bejegyzés idõpontja: 2011. Szeptember 27.