"Már régóta akartam egy lemezt csinálni, ahol nincs semmi más, csak a hangom, meg ami belül van. A legnagyobb kihívás, testreszabottan örömteli és könyörtelen. Visszavezet nemcsak a zenei gyökereimhez, hanem minden őshöz is, apámhoz, anyámhoz, nagyapám hangjához - a lemezt az ő rövid ajánlása és énekhangja zárja.

Gyerekkorom első nagy találkozása a zenével Simon Ferenc Józsefné moldvai paraszténekes egy imája volt, Én felkelék jó regvel hajnalba. Egy szál ének szólt a felvételen, az éles, erőteljes hang betöltötte a teret, a díszítmények mint a gyöngyszemek csillogtak a dallamvonalon. A versszakok közti csend is a zene fontos építőeleme, az egésznek nyugodtsága van, lélek- és lélegzetritmusa. A szavak jelentése kiélesedett, pontosan láttam magam előtt az égi jelenetet, amint Mária altatgatja, szájával fúddogálja a Kisjézust. És pontosan éreztem ennek a néninek minden rezdülését, a bőrébe bújhattam.

Aztán hosszú ideig nekem a zenét ezek a felvételek jelentették. Magyar, majd bolgár, cigány, szefárd népzenei gyűjtéseken tanultam az egy-szál-ének erejét, a díszítmények, az idővel való bánásmód, a hangszín titkait, a dalban lévő lelki tartalom megformálását. Az arab és indiai felvételek később még messzebbre vittek abban, hogy mire is képes az énekhang.

Minden munkámban izgat az a kérdés, hogy hogyan lehet zeneileg is izgalmas dolgot építeni, hogy közben a dalszöveg is jelen maradjon. Itt sokat játszottam a különböző akusztikai terekkel, sok felvételt csináltam a tenger mellett, erdőben, templomban. Aztán kísérleteztem a csak szájjal-kézzel-lábbal képezhető bármilyen hanggal, ami zeneivé válhat, vagy bármilyen, nekem fontos jelentése van.

A lemezen magyar népdalok és saját dalok vannak. A népdalok (Szépen veri az eső a virágot, Csillagtalan setét éjjel, S az én piros vérem...) régi kedvenceim, olyanok nekem, mint egy gyönyörű, titkos kincset rejtő kő. A saját dalok pedig (Macskatangó, Szülésdal, Mindenkinek kurv‘anyja, Az elérhetetlen férfi) az úton járva születtek. Olyan helyeken jártam, ahol egyszerre van düh és szomorúság, de sok öröm és végsősoron rengeteg nevetés is. Azt hiszem, a további életemet megkönnyíti majd az Egyszáléneknek ez az önirónikus játéka és humora.

Szeretném mindezt továbbvinni. A zenéket is, meg azt, hogy akik hallgatják a dalokat, érezzék a hangom és a lelkem minden rezdülését, és ezáltal érezzék a maguk lelkét is. Nem biztos, hogy ez a rezgés mindkét oldalon ugyanaz, de nekem már magáért a rezgésért megérte."
Palya Bea
http://www.palyabea.hu/