Világegyetem

A Hubble űrtávcső felvételén látható legtávolabbi csillagok fénye kb. 13 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk.A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti.
Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora 13,6 ±0,1 milliárd év, átmérője pedig legalább 93 milliárd fényév. A legtávolabbi ténylegesen megfigyelt objektum, az IOK-1 galaxis mintegy 13 milliárd fényévnyire van tőlünk.
A világegyetemben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.
Az úgynevezett multiverzum elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti.

Keletkezése

Universum – C. Flammarion fametszete, Párizs 1888., színezés : Heikenwaelder Hugo, Bécs 1998.A világegyetem keletkezésének magyarázatára az emberiség fejlődése során több elképzelés született. Az első magyarázatokkal a különböző mítoszok és vallások szolgáltak, kezdetben primitív formában ("őstojás", "ősvíz" stb.), majd a kidolgozott dogmatikus hitrendszerek az istenek, vagy egyetlen Isten általi teremtést (kreacionizmus) fogadták el.
Az első tudományos elképzelés Ptolemaiosz nevéhez fűződik, aki a Földet képzelte el a naprendszer középpontjaként. Ez az elképzelés a reneszánsz idejéig tartotta magát.
A minket körülvevő világ megismerésében nagy jelentőséggel bírt a reneszánsz kora, amikor az ókori tudósok egyes sejtéseit is továbbgondolva, előtérbe kezdtek kerülni a tudományos módszerek, elsősorban a megfigyelés és a kísérlet.
A megfigyelésekre és a matematikára támaszkodó modern fizikának (Isaac Newton), majd a csillagászati megfigyeléseknek (lásd: a teleszkóp feltalálása Galileo Galilei által) köszönhetően a spekulatív elméletek egyre hátrébb szorultak, ismereteink bővültek és pontosabbak lettek.
A 19. század végétől aztán uralkodóvá váltak a tudományos elméletek, amelyek mindig az aktuálisan elért elméleti és műszaki fejlődést tükrözték.
Ma a legelfogadottabb hipotézis szerint a világegyetem az ősrobbanásban („Nagy Bumm”) keletkezett kb. 13,7 milliárd (± 200 millió) évvel ezelőtt. Utána kitágult („inflálódott”), és ez a tágulás ma is folytatódik (lásd erre bizonyítékként a vöröseltolódást).

Fejlődése
A keletkezést leíró feltevésekhez hasonlóan, a világegyetem fejlődését is több elmélet magyarázza. Ezek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr-elmélet, és a leginkább elfogadott membránelmélet (M-elmélet).
Nincs még tisztázva, hogy a tágulás:
a végtelenségig fog tartani, vagy
megáll, és statikus világegyetem alakul ki, vagy
egy összehúzódási folyamat során - ami ebben az esetben nem feltétlenül az első - elpusztul minden („Nagy Reccs")?
A fejlődés attól függ, hogy mennyi anyag, sötét anyag, és sötét energia van a világegyetemben, vagyis ezek együttes gravitációs ereje képes lesz-e megállítani a tágulást.