Húsvéti locsoló versek (Magyar népköltészet)

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.

Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

 

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
/Háromszék/

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
/Háromszék/

 

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vízemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját!

E húsvét ünnepnek
második reggelén
tudják azt már maguk,
miért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe
százszorszép leányok,
piros rózsavízem
hadd öntözzem rátok.
Aztán nyugodt szívvel
innen távozhatok,
emlékül néhány szép
piros tojást kapok!

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztôl, majd meglátod, szép es ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

Vízbevetô hetfű nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Nagypénteken erre jártam,
az ablakban rózsát láttam,
el akart hervadni,
szabad-e locsolni?
Kérem szépen az apját,
de még szebben az anyját,
hadd locsoljam a lányát.

Olyan legyen a haja,
mint a pünkösdi rózsa,
Szívemből kívánom!

Válaszvers lányoknak:

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
Én is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!

 

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözôlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözôlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendôben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.

 

 

 

E háznak kertjében van egy rózsatõ
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtõ
Vizet öntök a fejére Szálljon áldás a kezére
Az Istentõl kérem
Piros tojás a bérem
/Berencs, Zoboralja/

 

 

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
/Háromszék/

 

 

 

Húsvéti nyuszi választás

 

 

 

              Volt egyszer egy húsvéti nyuszi.

Rendszeresen végezte a tojás kihordást.

Ám, mint minden nyúl, ő is megöregedett.

 Ki is hirdette, hogy, aki kiállja a

három próbát, az lesz a húsvéti nyuszi. Ment is ám a sok nyúl. Az első próba az volt, hogy ki tudja úgy kilopni a legtöbb tojást Bözsi tyúk alól, hogy ne vegye észre. A második próbában az volt a feladat, hogy ki bírja legtovább egyensúlyozni a farkán a tojást,

miközben talicskával fut egy akadálypályán.

A harmadik és egyben az utolsó próba az

volt, hogy ki tudja legmesszebbre eldobni a húsvéti tojást úgy, hogy ne törjön össze.

Jöttek ügyetlenebbnél ügyetlenebb

nyuszikák, ám egyik sem tudott az egyes

vagy kettes próbánál tovább jutni.

Élt valahol egy távoli nyuszi oduban egy zsonglőrnyuszkó. A csiripelő madarak hozzá is elvitték a hírt, hogy új húsvéti nyuszit keresnek. Mivel szerette a kalandokat felhúzta a nyúlcipőt és útnak eredt. Oda is ért répa óra, káposzta percre. Mivel nagyon ügyes zsonglőr volt, mind a három próbát tojástörés nélkül teljesítette. Az öreg húsvéti nyuszi nagyon boldog volt, hogy megtalálta a megfelelő utódját, aki 201-diknek próbált szerencsét.

Ez a szám volt az öreg nyúl szerencseszáma is, amivel már kétszer is nyert a nyuszilottón.

                      Ezzel véget is ért a húsvéti

nyusziválasztás. Ha nem hiszed egyél meg

egy répát, és várd a húsvétot.

(Törjék Noémi)

 

 

 

 

Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
/Nagypetri/

 

 

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Jó reggelt, angyalkánk!
Látjuk, már vártál ránk.
Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,
ha mást nem, a torkunkat,
a jókedvnek könnyû pírja
borítsa el arcodat.
Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal,
ne váljunk el hát haraggal,
beesett a hónunk alja:
elô a bort, nosza rajta!