A témaválasztás indoklása

Timaffy László: Rábaköz és a Hanság című könyvének 118.oldalán ezt írja: "Háziiparral mindig szívesen foglalkozott Rábaköz és a Hanság népe. A paraszti háziipar az önellátás eszközeit teremtette meg, s ügyeskezű parasztemberek máig elkészítik házi szükségletük tárgyait.(1991) A legügyesebbekből indult fejlődésnek a differenciált, szakosodott ipar. A jellegzetes háziipari tevékenységet végigkísérhetjük az évszázadok során. Mindig a táj, a környezet természeti adottságain alapul." Ezután a tevékenységeket taglalja a szerző, így ír a pödrésről is, hogy a "csuhékötés" leginkább Vitnyéden, Pusztasomorján, Sarródon, Fehértón és Lébényben virágzott, de egy sort sem találtam a könyvben, de az egész csornai könyvtárban sem a barbacsi pödrésről, pedig még most is sokan élünk, akik tudják ezt művelni, s olyanok is, akik nyugdíjukat ezzel a tevékenységgel szerezték meg háziipari bedolgozóként. Nem élt a faluban olyan ember, aki fontosnak tartotta volna, hogy megörökítse az itt élők múltját, jelenét. Nem volt ember, aki tollat fogott volna és leírja, hogyan éltünk, hogyan élünk. Ezért tartom szükségesnek, hogy a most még élő öregek segítségével meséljünk el közel 100 év múltat. Más emberek talán nem éreztek késztetést történetünk lejegyzésére, de én harminchárom évig voltam az óvoda alkalmazottja, húsz évig a vezetője, a kultúrhának még hosszabb ideig,úgy érzem kötelességem erről az időről összesítést készíteni, hiszen minden jelentősebb összejövetelen részt vettem ebben az időben, nagyon sokszor, szervezőként.

Kockázatos feladatot vállalok én is azzal, hogy vállalkozom erre a feladatra, mert mi barbacsiak mások tevékenységét viszonyt keményen kritizáljuk, de ehhez egyrészt már hozzászoktam, másrészt gyáva sem vagyok. Lejegyzem tehát Barbacs és a pödrés történetét legjobb tudásom szerint.

A pödrésnek pedig gyakorlati módon is emléket akarok állítani, az ősszel a Barbacs Közösségi Oldala érdeklődő tagjaival megtanítjuk a pödrés technikáját. Bevonok még nálam is idősebb pödörni tudókat oktatóknak és megszervezem.

Gyermekkorom kedvenc tevékenysége volt a pödrés, pedig nem játékból műveltük még mi gyerekek sem, hanem szükségből, s hosszú évekig működött itt a háziipar.

Barbacson a megkérdezett idősek elmondása szerint az 1920-30-as évekig nem volt ismert , valószínűleg ezért nem említi Timaffy László sem a könyvében. Vannak akik azt mondják, egy lébényi tanítónő tanította meg az embereket rá, mások szerint az Árpád kocsmában tartottak egy tanfolamot 20-30 ember számára, vagy valahol megtanulta egy barbacsi, és elterjedt tevékenység lett.

Mivel arra emlékeznek, hogy mindig volt átvevője a kész terméknek, inkább a szándékolt terjesztés a valószínűbb eredet.

Háziipari szinten működött a kezdettől kb. 1983-85-ig a csuhéfonás Barbacson, amit a technológiája miatt mi pödrésnek neveztünk. Nagyon sokan jutottak általa nyugdíjhoz azok a háztartásbeli bedolgozó asszonyok, akik más munkát nem tudtak volna vállalni. Édesanyám, aki négyünket nevelt, és néha apánk mellett is segédkezett, aki a falu kovácsmestere volt, szintén így lett a Csornai Háziipari Szövetkezet nyugdíjasa.

Pödörni a 60 év körüliek még nagyon sokan tudnak, az 1960-as években még szinte minden házban művelték az asszonyok, gyerekek, télen néhány férfi is, hiszen szinte egyedüli pénzforrás volt akkor, s egy szerény, de biztos megélhetést nyújtott.

( Bár most találna valaki ilyet a falu számára!)

A technika és anyag

Pödrésre a kukorica levelét, ami a csövet takarja, használjuk. Minden évben, amikor megérik a kukorica, kézzel kell letörni, hogy ne sérüljön a levél.

Régen nem is volt kukorica kombájn. Kézzel letörték, pajtákba, kamrákba hazahordták, aztán esténként, vagy ha volt egy kis idejük nappal is , lefosztották.

A kukoricafosztás nagy társas összejövetel volt, ment a munka, folyt a csipkelődés, bolondozás, nagy mesélések. A gyerekeknek élő játszóházat jelentett,ugrálhattak, hempereghettek kedvükre, bábukat is készíthettek, vagy dolgozhattak ők is, miközben"tátott füllel"  hallgatták a felnőttek anekdotáit.

A kukoricát kivitték a szellős góréba, a levelet a padlásra száradni, s a következő őszig, főleg télen feldolgozták, rengeteg lábtörlőt, szatyrot pödörtek belőle.

2009.március 23.

Szeretnék a teljességre törekedni Barbacs  történetének és azon belül a pödrés történetének feldolgozásában, de tisztában vagyok vele, hogy az lehetetlen, de úgy is az a legfontosabb, hogy akik élnek még, visszaemlékezzenek azokra, akiktől az anyanyelvet, betűvetést és az alapozó tudást, szülőföldünk szeretetét elsajátították. Szomorúan veszem tudomásul, hogy az öregeket sokkal jobban érdekli Barbacs múltja, a fiatalokban már nincs meg az az erős kötődöttség, de az öregek közül kevesen interneteznek. Ha ez nem így lenne, pár hét alatt feldolgozhatnánk falunknak azt a múltját, amit az életben lévők kora lehetővé tesz. Így kicsit nehezebb, de ti Kedves Klubtagok segítsetek nekem, emlékezzetek és emlékeztessétek idősebb hozzátartozóitokat, ismerőseiteket. Ültessétek le a gép elé őket, s mutassátok meg a képeket, híreket és jegyezzétek le, amit mondanak. Meglátjátok milyen hálásak lesznek ezért.

Majd ha elérkezik az életetekben egy bizonyos kor, úgy kb.ötven, amikor megérint benneteket az elmúlás szele, mert a szüleitek elköltöznek az élők sorából, akkor értitek meg először, hogy az élet véges, s elgondolkodtok a Giczi Péter bácsi hírekben írt verséről is. Tettem-e maradandót, ha nem, megpróbálok a jövőben tenni valamit. Az ember – és Ti ugyanígy lesztek-, minél idősebb, annál jobban észreveszi a szépet, a jót az életben. Míg fiatal, még főként önmagával van elfoglalva, észre sem veszi, rajta kívül is minden szép, és nagyon sok mindent és mindenkit itt hagy majd egyszer. Rájön, mennyi ember volt, aki megérintett bennünket, ha másként nem, kicsit lélekben. Mennyi okos dolgot engedtünk el a fülünk mellett, ami csak olyankor jut eszünkbe, ha valami történik velünk, amiről valaki már beszélt, hogy kerüljük el. Minden embernek a fiatal kora volt a legszebb, ezért nézzétek el az öregeknek, hogy több százszor ugyanazt elmesélik. Az idősödést az ember kénytelen fizikailag elviselni, gyógyszerek szedése mellett is sokszor fáj valami, de a lelkében nem változik –Istennek hála-, ilyen könnyen. Évszázadokon keresztül nagy tisztelettel vették körül az öregeket, szükség volt rájuk, hogy a tapasztalati tudást átadják, most könnyű elméletet tanulni, bármilyen témára pár percen belül több oldalnyi címet találunk, de a gyakorlati tudás, az emberi kapcsolatok sérültek, s az öregek mellőzöttnek érezhetik kicsit magukat, ha nem figyelünk rájuk.

Ez a mi kis közösségünk is bizonyság arra, hogy az ember társas lény , szüksége van más emberek szavára, elismerő, vagy feddő "pillantására", társaságára, valamilyen jelenlétére. Minél többször ki merünk tárulkozni, nyílni egymás előtt, annál hasznosabb lesz számunkra az "együttlét".Számíthattok rám, hogy nagyon sokat dolgozok azért, hogy közösségünk jól működjön, de csak akkor örülök igazán, ha tele van az üzenőfal és a "postaládám"a Ti írásaitokkal, képeitekkel, verseitekkel.( Innét már tényleg a kukoricáról folytatom!)

2009.március 24.

A pödrés alapanyaga tehát a kukorica levele.A jó minőségű termék csak fehér és hosszú kukorica leveléből készíthető el. Legjobb kukorica fajta erre a célra a nyolcsoros, amit azért hívnak így, mert hosszában a torzsán nyolc sor termést hoz.

Kiváló a piros kukorica, a fehér főzőkukorica, a pattogatni való és a sárga kukorica is. Amikor kialakul a csuhé színe, már nem zöld, hanem fehér nyers színű, akkor kell leszedni, nehogy túlérjen, mert akkor elkezd barnulni, durvulni a levél. Legjobb szedési idő a kb. délelőtt 10 óra, akkor már felszáll a harmat, a köd is szétoszlik, nem lesz nedves a fej, mert ha igen, a levél nagyon könnyen megpenészedik, használhatatlanná válik.Ha a csőről lefosztottuk a levelet, tépjük le a csutkáról,szellős helyen szárazon tároljuk. Nylon zacskóban tönkremegy, legjobb kiterítve tartani, vagy jól szellőző felakasztott zsákban a padláson. 

Formálni viszont szárazon nem lehet, ahhoz langyos vízben meg kell áztatni. A szélesebb és vastagabb végét, ami a csövön volt, le kell egyenesre vágni, mert másképp nem lehet kiteríteni.

2009.március 27.