Ne nézz vissza haraggal, se előre félelemmel, inkább tekints körül józanul!

                                  (James Thurber)

Napóleon oroszországi hadjárata idején a francia csapatok épp a sokadik kisváros közepén harcoltak, amikor a császár véletlenül elszakadt embereitől. Egy kozákosztag észrevette őt, és üldözőbe vették a kanyargós sikátorokban. Bonaparte futott, hogy mentse az életét, és egy félreeső közben szűcsműhelyre bukkant. Zihálva lépett be a tenyérnyi helyiségbe, és könyörögni kezdett a mesternek:

- Segítsen rajtam, bújtasson el!

- Rejtőzzék el gyorsan ide, a bőrök alá- tuszkolta sarokba amaz, és nagy halom prémmel takarta le.

A következő másodpercbe rájuk törtek a kozákok:

- Hová tűnt? Láttuk bejönni- és a kézműves tiltakozása ellenére felforgatták az egész műhelyt. Törtek, zúztak,szablyáikkal beledöfködtek a szőrmehalomba is, de nem találták meg Napóleont..Nemsokára elunták a kutatást, és továbbálltak.

Egy idő múlva Napóleon sértetlenül bújt elő rejtekéből, épp amikor a gárdistái megjelentek. A szűcs hozzá fordult, és félénken megszólította:

- Bocsánat, hogy ilyesmivel háborgatom hatalmasságodat, de milyen érzés volt a bőrök alatt kuporogni, abban a tudatban, hogy mindjárt megölik?

A hadvezér kihúzta magát, amennyire a magasságából tellett, és sértetten felcsattant:

- Hogy merészel ilyet kérdezni a franciák császárától?Gárdisták, vigyék ezt az arcátlant, kössék be a szemét, és végezzék ki! Személyesen adok majd tűzparancsot!

A katonák megragadták a szerencsétlent, kivonszolták, falhoz állították, és kendőt kötöttek a szemére.Nem látott semmit, hallotta azonban, ahogy a katonák felsorakoznak, előkészítik puskáikat. A hideg szél beleakaszkodott a ruhájába, jeges kezével megérintette arcát, a lába reszketett. Ekkor Napóleon megköszörülte a torkát, és lassan vezényelt.

-Fegyveeert  váll-hoz.....cél....

Ebben a pillanatban, tudván, hogy utolsó benyomásait szerezte az életről, leírhatatlan érzés ébredt a mesteremberben, és könnyek gördültek le az arcán.

Végtelennek tetsző csend után léptek közeledtek, levették szeméről a kötést. A hírtelen napsütéstől elvakítva látta, hogy szúrós tekintet mélyed a szemébe, mely mintha a veséjébe hatolna.

- Nahát, most már tudja- szólalt meg nyájasan Napóleon.

                                                                (  Steve Andreas )                                                                                                                                                           Az élet leckék sorozata, melyeket át kell élnünk, hogy megértsük őket!

                                                                                        (Helen Keller)