Szilveszteri babonák

Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak. Különösen fontos szerepet kap a zajkeltés, amelynek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Fontos szerep jut az egészségnek és a szerencsének.

Magyar babonák

 Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

 Ne feledjük, hogy tilos baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

 Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

 A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.
Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

 Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna".

 
 A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

 A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

 Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken -így húsvétkor és pünkösdkor is- a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

 A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

 Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.

 Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.
Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!

 Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.

 Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Külföldiek:

Tirol: Akinek van almafája, íme egy külföldi hagyomány: a tiroliak esküsznek rá, hogy ha a férfiak szilveszter éjszakáján meztelenül megrázzák az almafát, egész évben nem lesz gondjuk...

Oroszország: Aki orosz családhoz hivatalos szilveszterre, jól gondolja meg, hogy miként viselkedik. Már az érkezésnek is megvan a maga ceremóniája.

 Csak a küszöböt átlépve szabad kezet nyújtanunk a házigazdának, mert ha nem így teszünk, bajt, szomorúságot, szerencsétlenséget zúdítunk a háziakra.
A vendégnek ügyelnie kell arra is, hogy csak páratlan számú virágszálat vigyen a ház asszonyának, mivel a páros szám szerencsétlenséget hozhat az új évben.
 A gazdagodás előjele, ha az érkező vendégek némelyikét a házigazda nem ismeri föl, vagy éppen összetéveszti valakivel.
 Szilveszter este népes társaságok, család, barátok gyűlnek össze a jolka, az újévi fenyő körül, hogy megajándékozzák egymást. Nehogy bárkinek is eszébe jusson zsebkendőt, szúró-vágószerszámot ajándékozni, mert az bajt zúdít a családra. De órát se, mert az meg az élet idő előtti végét jelenti. Ha netán mégis ilyen tárgyat venne elő a vendég, akkor a házigazda néhány kopejkáért jelképesen megveszi tőle.
 Ha a háziak kedvelik a vendéget, gazdagon terített asztalhoz ültetik. A vég nélküli ünnepi lakoma: krumplisaláta, hagymás hering, tucatnyi rafinált, ínycsiklandozó, vodkás toroköblítést kívánó előétel. A falatozást csak az éjféli pezsgőbontás és tűzijáték idejére függesztik föl.

Moldva: Hejgetés; célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló "bika" hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

Forrás: Nőklapja