Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nõni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendõr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez
Az a fõ, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértõ-bántó fals hang.

A napokban több olyan régi fotó került a kezembe és videót is olyat készítettem, amin állatok vannak, s elgondolkodtam, mennyit változott a világ az elmúlt ötven évben.
Az, hogy nyugdíjasként videót vágok, magában is jelzi ezt, s nagyon jó, hogy a házak tele vannak a munkánkat segítõ, a kíváncsiságunkat kielégítõ gépekkel, de negatív változások is megfigyelhetõek.
Régen tele volt a falu kisgyerekekkel, akiknek szinte mindegyike foglalkozott állatokkal is.
Most ha csak a saját utcánkon végignézek, még kutyát sem tartanak az emberek, talán csak öt háznál.

Elhunyt Brányi Sándorné, Takács Anna, klubtársunk és zenésztársam, Brányi Sándor Édesanyja. Egy hónapja még itt ült mellettem a számítógépnél és lelkesen, mosolyogva sorolta, kik vannak a régi fényképeken. Hetvenedik évében volt, de egyáltalán nem látszott öregnek, s nem is az egy hetven éves. Azt szokták mondani, hogy mások halálakor az ember önmagát is sajnálja, igen, és az életet. Ami csak egy pillanat a tevékeny embernek, ezt egy hatvan felé közeledõ már hitelesen megállapíthatja.

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre.Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

emberségbe', hitbe', kedvbe',

s ki honnan jött, soha, soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk...

A többit majd apródonként 

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke.-

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe'.