A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. 

Albert Einstein

(Kései éveiben)

Született: 1879. március 14. Ulm, Németország

Elhunyt: 1955. április 18. (76 évesen) Princeton, USA

Albert Einstein (Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. – Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.) elméleti fizikus, sokak a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják.

A témaválasztás indoklása

Timaffy László: Rábaköz és a Hanság című könyvének 118.oldalán ezt írja: "Háziiparral mindig szívesen foglalkozott Rábaköz és a Hanság népe. A paraszti háziipar az önellátás eszközeit teremtette meg, s ügyeskezű parasztemberek máig elkészítik házi szükségletük tárgyait.(1991) A legügyesebbekből indult fejlődésnek a differenciált, szakosodott ipar. A jellegzetes háziipari tevékenységet végigkísérhetjük az évszázadok során.

Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek,
Ha nem figyelsz, a jövő is, már a múltba téved.
Sopánkodhatsz, hogy sok mindent, te sem vettél észre,
Bármit csinálsz, nem változik, ezen semmi, mégse.

Életedben Te is láttál, sokszor, délibábot,
Búsultál is, s talán sírtál, hol, senki sem látott.
Azt hitted, hogy csak veled komisz, ez az élet,
Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet.

Azzal legyél elégedett, eddig, mit elértél.
Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd,
A múltad már nem változik, be kell végre látnod
A jövőd mit szebbé tehetsz, ezen a világon.

Március van megint, a tavasz, a megújulás, az ifjúság, s egy bizonyos szép

nap megünneplésének hava.

Minden évben megemlékezünk 1848. március 15-éről, amikor  szerencsés alakzatban ragyogtak felettünk a csillagok. Minden honfitársunk - köztük mi is-, büszkén emlékezünk erre a napra. Ezt az érzést fejezi ki az alábbi vers is.

Kántor B.Péter: Március 15.

Ma büszke a szívem,

Hogy magyar vagyok.

Izzik a lelkem,

És szemem ragyog.

Ma minden levél,

Minden ág

Egy szót suttog:

MAGYARORSZÁG..!

Ha megnézitek az évfolyamot, ki tudjátok keresni magatokat, ismerősötöket, vagy rokonotokat. csak azokat írom be ide, akiknek van a galériában tabló, vagy osztályképük.

A diófa tövében

Kökénybokor kucorog.

Közelében, egy nyárfa

Összezördülő ága

Vitáz a széllel.

Tört törzsével

Földre dőlve,

Öreg fűz hallgat,

Két ágát hagyta meg

A tél.

Most fáradtan

Nekidől a ködnek

A Hanság peremén.

Elűzött kutyaként…

Elűzött kutyaként

Kint a határban

Lapít a tél.

Koszos bundáját

Hiába rejtené

Meztelen bokor tövén,

Űzi a fény, a szél.

Hajnalok jönnek,

Új napok ébrednek

Az ágak ujjhegyén.