Ritka fénykép Petőfi Sándorról. Amelyet 1848-ban készült diáról fényképeztem. Az eredete: Barabás Miklós 1846-iki rajza után metszette Tyroler. Erről készült a dia.

Felvilágositás Petőfi Sándor születéshelyéről s napjáról:
Kiskörös, 1856. dec. 18-kán.

Tisztelt szerkesztő ur! Többször olvastam már, nevezetesen a „Vasárnapi Ujság” jelen évi folyamában is, legutóbb pedig a „Vasárnapi Könyvtár”-ban azon hibás állitást, hogy Petőfi Sándor költőnk Kis-Kunságban, Szabadszállásán, és pedig a „Vasárnapi Könyvtár” szerint 1823-dik év junius 1-én született.

                                   Uj év kezdetén.

A ki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendőutolsó napjáig? azt neveznék bölcs embernek!

Pedig semmi sem könnyebb ennél.

A ki becsülettel kezdi, becsülettel végzi.

A ki szorgalmas, az gyarapodni fog.

a ki szeretetet vet, szeretetet arat.

A ki érdemeket szerez, jutalmakat talál.

A ki tanul a multon, okosabb lesz a jövendőn…

Mindezekhez nem kell jövendőmondási adomány, mert egyszerü dolgok, igazak.

2009.március 15-től méri a Barbacs Közösségi Oldala látogatottságát a WEBSAS internetes számláló, 2009.12.31-én 13.15 percig 27.192 látogató volt kíváncsi arra, mit töltöttünk fel. Ez nagyon szép eredmény, köszönöm mindenkinek, aki segített a munkában, a böngészőknek pedig maradjon meg 2010-ben is ez a jó szokásuk, hogy nálunk töltik szabadidejük egy részét, majd igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Boldog új évet mimdenkinek!

A Rákóczi Ferenc Közoktatási Központ tanulói december 24-én, a szenteste délutánján 15 órai kezdettel pásztorjátékot mutatnak be a templomban. A gyermekek és szülők karácsonyi készületét, az ünnepre való gyermeki ráhangolódást szeretnék segíteni előadásukkal. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Nagy, fényes karácsonyesték voltak azok valamikor

otthon, a faluvégi ódon kőházban.

Minden ragyogott, tündöklött a tágas ebédlőben,

de legjobban a mi ártatlan, vidám gyermekszemeink,

amelyek még akkor nem ismertek könyvet, bánatot.

Mielőtt a szent fácskát meggyujtották volna,

édes apám mindig igy kiáltott be a gyerekszobába:

— Imádkozzatok fiuk — mert mindjárt jön a

Jézuska . . . aztán pedig elmondom a fekete

nyul históriáját.

Minden karácsonykor elmondta, mintha naiv,

hivő lelkeinkbe jóelőre el akarta volna hinteni a

vallás malasztját, ami nélkül összeroskadna gyarló

halandó voltunk az élet temérdek szenvedése közt.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden barbacsi ismerős és ismeretlen rokonomnak és a közösség tagjainak.

Senkinek nem beszélt arról, amit tervezett. Titokban írta meg azt a levelet is, amelyet a lufi zsinórjára kötött. Aztán, amikor már minden gyermek az iskolában volt, kilopakodott, és felsietett a dombra, hogy a lufit szélnek eressze.