A kert csupa vágy

Az ablakon kinézve
A kisház cserepei fölött,
Látom a sziIvafát.
Még alszik, de tudom
Figyeli szemben az orgonát
A kert csupa vágy.
A szántás megfésülködött,
AlmáróI, széprőI
Álmodnak a fák.

A hernyók, még alszanak.

( Levélben kaptam, de megosztom veletek, mert jó.)

A farmon megbetegszik a ló. Az állatorvos azt mondja a parasztnak:

- Beadtam neki egy gyógyszert, de ha három nap múlva sem gyógyul meg, akkor agyon kell lőni.

A disznó, aki mindent hallott, mondja a lónak.

- Kelj fel!

De a ló túl elcsigázott ehhez.

Második nap a disznó újra azt mondja:

- Kelj fel gyorsan, baj lesz!

De a ló még mindig túl fáradtnak érzi magát.

Harmadik nap a disznó megint azt mondja.

- Kelj fel, mert ha nem, agyon fognak lőni!

                                     A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. 

Albert Einstein

(Kései éveiben)

Született: 1879. március 14. Ulm, Németország

Elhunyt: 1955. április 18. (76 évesen) Princeton, USA

Albert Einstein (Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. – Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.) elméleti fizikus, sokak a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják.

A témaválasztás indoklása

Timaffy László: Rábaköz és a Hanság című könyvének 118.oldalán ezt írja: "Háziiparral mindig szívesen foglalkozott Rábaköz és a Hanság népe. A paraszti háziipar az önellátás eszközeit teremtette meg, s ügyeskezű parasztemberek máig elkészítik házi szükségletük tárgyait.(1991) A legügyesebbekből indult fejlődésnek a differenciált, szakosodott ipar. A jellegzetes háziipari tevékenységet végigkísérhetjük az évszázadok során.

Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek,
Ha nem figyelsz, a jövő is, már a múltba téved.
Sopánkodhatsz, hogy sok mindent, te sem vettél észre,
Bármit csinálsz, nem változik, ezen semmi, mégse.

Életedben Te is láttál, sokszor, délibábot,
Búsultál is, s talán sírtál, hol, senki sem látott.
Azt hitted, hogy csak veled komisz, ez az élet,
Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet.

Azzal legyél elégedett, eddig, mit elértél.
Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd,
A múltad már nem változik, be kell végre látnod
A jövőd mit szebbé tehetsz, ezen a világon.

Március van megint, a tavasz, a megújulás, az ifjúság, s egy bizonyos szép

nap megünneplésének hava.

Minden évben megemlékezünk 1848. március 15-éről, amikor  szerencsés alakzatban ragyogtak felettünk a csillagok. Minden honfitársunk - köztük mi is-, büszkén emlékezünk erre a napra. Ezt az érzést fejezi ki az alábbi vers is.

Kántor B.Péter: Március 15.

Ma büszke a szívem,

Hogy magyar vagyok.

Izzik a lelkem,

És szemem ragyog.

Ma minden levél,

Minden ág

Egy szót suttog:

MAGYARORSZÁG..!

Ha megnézitek az évfolyamot, ki tudjátok keresni magatokat, ismerősötöket, vagy rokonotokat. csak azokat írom be ide, akiknek van a galériában tabló, vagy osztályképük.

A diófa tövében

Kökénybokor kucorog.

Közelében, egy nyárfa

Összezördülő ága

Vitáz a széllel.

Tört törzsével

Földre dőlve,

Öreg fűz hallgat,

Két ágát hagyta meg

A tél.

Most fáradtan

Nekidől a ködnek

A Hanság peremén.

Elűzött kutyaként…

Elűzött kutyaként

Kint a határban

Lapít a tél.

Koszos bundáját

Hiába rejtené

Meztelen bokor tövén,

Űzi a fény, a szél.

Hajnalok jönnek,

Új napok ébrednek

Az ágak ujjhegyén.

Divat a pesszimista  gondolkodás, lassan az embereknek semmi sem tetszik. Természetesen vannak gondok, nem vitatom, de azokat megoldani kell, nem beszélni róluk. Több jó hírt is el kellene mondanunk egymásnak. Én most saját tapasztalatomat osztom meg veletek, arról a bizonyos "egészségügyről". 

Mostanában többször megfordultam Győrben a szemészeten, fül-orr-gégészeten, Csornán az ügyeleten, a tüdőosztályon, körzeti orvosunk segítségét is gyakran igénybe kellett vennünk, s mindegyik helyről és az ott szolgáló személyzetről csak a legjobbat mondhatom.