Szt. Miklós igaz története

" A boldogság egészséges szellem, hálás lélek, tiszta lelkiismeret és egy szív, telve szeretettel."
Az 1950-es évek karácsonyaira, egy-egy megható, szép pillanatra emlékszem legszívesebben a gyerekkoromból.
Az egész országban nagy szegénység uralkodott, de a gyerekeknek az volt akkor is a legfontosabb, hogy biztonságban, szeretetben érezzék magukat. Ebben volt három testvéremmel együtt részünk. Édesanyánk és Édesapánk mindent megtett azért, hogy ne szenvedjünk hiányt sem élelemben, se egyebekben.

Töröltem.

Olvasom Nyerges Csaba fõszerkesztõ úr ,,A piros hó" címû írását, s Hancz Gábortól a ,,Boldogságból elégtelen" cikket, s rengeteg gondolatot indítottak meg bennem. Én bátran leírom, hogy többnyire boldog vagyok. Nem lehetek mindig, mert néha vannak gondjaim, fáj valamim, vagy izgulok, hogy az unokáim dolgozata jól sikerüljön, a gyerekeim, vagy a férjem szerencsésen hazaérjenek, féltem a testvéreimet, idegesít a sok rossz hír, amelyeket a média közvetít stb

Töröltem.

A Hosszidombi út mellett

Az akácok alatt,

Pocakot eresztett

Szalmabálák alszanak,

És ölükben az egér

Szőke nyárról álmodik.

A farönköt, melyen ülök

Régóta öleli a föld,

De moccan egyet,

S felsorakoznak rajta

Kiváncsi hangya csapatok,

Mikor végre jössz.

 

És megtorpan a tél

Lent a Keszegérnél.

A nagycsaládos emberek a tél beálltával kukoricából és burgonyából készített ételeken tengették életüket.Nagyon sok család nem fejt tehenet és nem vágott disznót, mert nem volt nekik. Kukoricás ételek: prósza, málé, kása, gombóc, gánca, isterc, kukoricás hurka. Burgonyából is többféle ételt készítettek, de gyakran fogyasztották héjában főve, vagy sülve, egy kicsit megzsírozva, esetleg megvajazva, akinek arra tellett, és sózva. Kenyérsütéskor, ha volt liszt és búza, búzacsirából "szaladost" készítettek, amit cserépedényben sütöttek meg a kenyér után a kemencében, s mivel nem sok édességhez jutottak a gyerekek, ezt nagyon szerették.

Fejét lógatva,

Titokban meglesi

A nagybajszú kukorica,

Ahogy a vadkörtefa

Ruháját leveti,

És a sínek túloldalán

Feketeszalagot ölt

Az eke nyomán

A napraforgó tábla,

De a csíra

Zöldet álmodik,

És hajnalra

Nő majd egy kicsit.

( Közreadom Horváth Károly klubtagunk versét. A saját blogjában majd többet is találtok!)

Ide fogom írni ezután azok nevét, akik segítenek képek gyűjtésével, vagy bármivel a munkámban, ez lesz a köszönőoldal:

2009.április5.

Köszönettel tartozunk Dr. Fábián Ferencnének, Giczi Péternek, Gicziné Király Mártának, Póczik Dezsőnek, Nekuti Zoltánnénak, Lakatos Attilának,akik nagyon sok anyagot adtak, amiből a jövőben szórakoztatni tudlak Benneteket!

Külön köszönet azoknak, akik egyedül is töltenek fel anyagot./ Albert László, Dr.Fábián Ferencné, Simon Tibor/

Egyenlőre töröltem a bejegyzéseket, mert a jövő héten meglepetésre készülök!

Olyan linkgyűjteményt állítok össze, amely szolgál Téged Kedves Klubtag. Egy kattintás, s nyílik az a lap, amelyiken szórakozhatsz, tanulhatsz és informálódhatsz, ha böngészel. Szánj rá időt, s nyisd ki a linkeket.

barbacs.kisalfold.hu